Sziasztooook!! *-* Először is elnézést szeretnék kérni, amiért késtem - majdnem egy hetet xD - Másodszor pedig elkezdtem egy új sztorit írni. " Holló - A halhatatlanok templom " Ez egy "kicsit" horror sztori, de ha esetleg valakit érdekel, akkor nézzen be ide is! ;) -->
hollo-ahalhatatlanoktemploma.blogspot.hu :D
Jó olvasást!! :D
Puszii^^♥
(ui: egy helyen kijelölte a szöveget, azt nem tudom miért csinálta, próbáltam ellene tenni, de feladtam ^^" bocsi érte :$ )
Úúúú apám
azok a lábak! Esküszöm, ha nem lennének ilyen sokan ebben a teremben, már régen
letepertem volna. Bár erre sor fog kerülni. A drága nagyon felkaphatta a vizet,
de ez még jobban vonzz engem. Imádom, ha valaki türelmetlen. Értetlenül vissza kérdezett, hogy mi az ami rossz benne, de én csak annyit válaszoltam, hogy
szinte minden. Valójában remek rajz volt, de szeretem húzni az agyát. Ám olyan
hevességgel és stílussal beszélt velem amit senkinek nem engedek meg. Szó
párbajba kezdtünk, és hiába dirigáltam neki, hogy üljön le az istennek sem
akart. Ezért megfenyegettem, de ez sem segített. Jól van aranyom! Akkor jöjjön
a durvább módszer! Oda mentem a rajzaihoz és szó szerint eltéptem mindet. Kár!
Pedig jó rajzok voltak, de így ne beszéljen velem senki! Az arca nagyon sápadt
lett és könnyek szöktek a szemeibe. Na! Úgy látom ez hatott! Szépen összeszedte
az eltépet rajzait és leült a helyére! Na vééégreeee! Már az idegeimen
taposott. Az egyik lány hozzá szólt és beszélgetni kezdtek, én pedig
felvilágosítottam arról, hogy az órámon nincs beszélgetés. Jaj de jó érzés
tanárnak lenni! Mikor kicsöngettek, mindenki csak úgy rohant kifele a teremből,
főleg az én kis drágám. Az egyik csaj ott maradt, az a Sarah vagy ki, akivel
korábban is találkoztam. Nagyon furán nézett rám, ami kicsit ijesztő volt. Megindult
felém, nekem meg kikerekedtek a szemeim, mert úgy jött ide hozzám, mint aki meg
akar erőszakolni. Na jó azért nem hiszem, hogy képes lenne rá, mert abból csak
az lenne, hogy én erőszakolnám meg. – Tanár úr! Megcsináltam önnek, az
órarendet. Csak hogy tudjon róla, hogy mikor és hol lesz órája. – A lány át nyújtotta a lapot lehajtott
fejjel. Elvettem, majd alaposan végig néztem. Mi?! Ma hetedik órám is lesz?!
Remek! Bezzeg anyáék meg jól szórakoznak a városban! Na ezt még leverem rajtuk.
Azért nem szó szerint. – Tehetek még valamit önért? – Kérdezte a csaj vörös
arccal. Na igen! Ilyen az én ellenállhatatlan képességem! Perverzül elhúztam a
szám szélét és közelebb mentem hozzá. – Hát, ha nagyon szeretnél! – Megfogtam a
derekát és közel húztam magamhoz. Lehajoltam hozzá és oda súgtam neki. – Nem
szeretném, ha bármilyen módon is keresztbe tennél nekem. Egy egyéjszakás
kalandon kívül nem lesz köztünk semmi, ezt jól jegyezd meg! Isten áldjon! – Elengedtem,
majd ott hagytam. Nekem nagyon nem szimpi ez a csaj. Külsőleg nagyon vonzó meg
minden, de a személyisége túlságosan is tapadós. Bazdmeg nekem meg mi a fasz
bajom van?! Tudtommal én szeretem a
tapadós csajokat, mert őket jól ellehet kapni egy éjszakára. Most meg undorodom
ettől?! Kezdek úgy viselkedni mint egy tanár. Még csak az kéne! Be mentem apám
irodájába, aki valamilyen papír munkát csinált. Leültem a fotelba és feltettem
a lábam az asztalra. – Fiam, ez egy iskola, Modoráld magad. – Jaj apa hagyjál
már! Itt tanár vagyok, nem diák. Most megengedhetem magamnak. – De most
komolyan! Már a tököm ki van ezzel az iskolával. És még csak ez az első napom!
Bááár! Ha a kis drágaságom is ide jár, akkor azért annyira nem lesz unalmas a
környezett. – Anyáék hol vannak? – Elvileg egy hotelben! Tényleg akartam is
mondani! Építkezünk! – Építkezünk? Minek és hol? – Itt Long Beach-ben! Úgy
döntöttem, hogy véglegesen ide költözünk. – Mi?! De hát nem úgy volt, hogy csak
egy hónapot maradunk?! – De! De változott a tervünk! Ne aggódj jó lesz! Szép
környék! – Ha te mondod! – Hát ez csodás! Pedig utálom Long Beach-t! Főleg most
télen! Fogtam magam és elmentem. Jó messzire ettől a sulitól. Már rosszul
voltam komolyan! Egyszer csak egy nagyon ismerős arcot pillantok meg a
távolban. Hopp egy Lena! – Csá hugi, hát te mit csinálsz itt? – Kérdeztem tőle.
Pirosak voltak a szemei, mint aki sírt. Na most ez vagy anyám miatt van, vagy
fiú van a dologban. – Valami baj van? – Kérdeztem érdeklődve, de nem szólt
semmit. Letérdeltem elé és az arcát fürkésztem. - Lena! Látom, hogy van valami
baj! Mi történt? Anya? - Megrázta a
fejét, ezzel jelezve , hogy nem ő van a dologban. – Eliot? – Erre is ugyanúgy
reagált. – Fiú? – Erre már nem csinált semmit, szóval tudtam, hogy igen. Na akkor
ki szedjük belőle, hogy kit is kell megvernem. – Na beszélj szépen! Mi is
történt pontosan? – Még mindig csak állt ott és nem szólt semmit. A nőkkel
kevés türelmem van, de Lenaval szemben végtelen. Vele nagyon kitartó vagyok. –
Tudod, hogy addig nem megyünk innen sehova amíg nem beszélsz. Szóval? – Rám
emelte a tekintetét utána pedig vissza le a földre. – Hát tudod….. anya, Eliot
meg én elmentünk a hotelbe, de én el szerettem volna jönni a suliba, hogy
megnézzem. Anya azt mondta, hogy menjek nyugodtan így eljöttem. – És utána?
Folytasd mitör-… - Hírtelen rá néztem Lena baloldali arcára és egy hatalmas
nagy piros folt volt rajta, kisebb fajta horzsolásokkal. – Ez meg mi? Lena mit
csináltál? – Ez történt utána. – Mi? – Találkoztam a volt barátommal. Összevesztünk
és hát….. megütött. – A szemeim kikerekedtek és lesápadtam. – Tenyérrel vagy
ököllel?! – Lena lehajtotta a fejét és szemeiből folytak a könnyek. – Szóval
ököllel! – Olyan dühös voltam, hogy ha most bárki is az utamba állna, ott
helyben fejbe lőném. – Na most szépen elmondod, hogy hol van, vagy hogy merre
ment. Hogy is néz ki? – Eizan kérlek! Ne! Nem szeretném, ha nagy felhajtást
csinálnál. – Átkarolta a nyakamat és megölelt. – Rendben! – válaszoltam. De
persze hazudva. Még hogy hagyjam annyiban?! Neeeeem! Az én húgomhoz senki nem
érhet hozzá! Ha megtudom ki volt ez a szemét esküszöm, hogy agyba főbe fogom
verni, még azt nem mondja, hogy kegyelmezz. Bár akkor még jobban ütném a
görényt! Elengedtem, felálltam majd átkaroltam a vállát. - Gyere! Nézzük meg
anyáékat. – Mikor oda értünk a hotelhoz, eszembe jutott, hogy Lenának sebes az
arca, és nem hiszem, hogy szeretné, ha anya is látná. – Lena van nálad smink
készlet? – Kérdeztem. – Van, de oda fent. Miért? – Elővettem a telefonomat és
Eliotot hívtam. – Csá mondjad? - A
hotelban vagy? – Ja mert? – Hozd le Lenának a smink cuccát. – Mi? Minek? – Majd
elmondom! Csak hozd már! - Azzal kinyomtam és vártam. Öt perc múlva megjelent
Eliot is. – Minek neked ez? Nőt akarsz játszani? – Az inkább neked lenne való.
Na gyere segíts! – Az alaksorban volt egy női mosdó így bementünk oda. –
Jézusom Lena neked meg mi történt az arcoddal? – Eliot aggódva nézett végig a
lányon, majd rám nézett. – A volt barátja. Találkozott vele az utcán. –
Mondtam. – És megpofozott?! Hogy merészelt hozzá érni az én drága egyetlen
szeretett hugicámhoz?! Lena! Mi a pasi száma és lakcíme?! – Úgy látom Eliot is
dühös! Király! Legalább valaki fog segíteni elintézni a pasit. – Nem,
hagyjátok! Nem akarom, hogy bajba keveredjetek! Csak egy pofon! – Lena, tudom, hogy ököl ütés
volt nem egy pofon, ezt ne is tagad! – Engem ugyan nem ver át, meg szerintem
Eliotot sem. – Na akkor a hugica szépé varázslása akció indul. – Mondta Eliot
gyerekesen, megfogta Lena derekát, leült a székre, őt pedig az ölébe ültette. –
Hé mit csináltok?! Ti akartok ki sminkelniiiiii?! Nem már! Ma még ki akartam
menni az utcára! – Jaj nyugi van! Csináltam már ilyet. – Mondtam gyerekesen.
Elkezdtem ki sminkelni Lenát, aki ott hisztizet, Eliot meg csak röhögött. Mikor
végeztem a kezébe nyomtam egy tükröt, hogy tisztában legyen a kinézetével. –
Azta! Te mióta tudsz így sminkelni?? – Úgy látom tetszik a látvány! - Az titoook!
– Szerintem is jó munkát végeztem. Mondjuk még szép! Én mindenhez értek! –
Engem is kifestesz?? – Na Eliot már megint vissza ment oviba. – Szívesen! – Nem
hiszitek el, de kifestettem. Legalább Lena is ott röhögött. Hát nagyon szép nőt
csináltam belőle. Még anyának is
megmutattuk az alkotásomat. Ő is nagyot nevettet. Ahhoz képest, hogy kezdődőd
ez a nap, jól fejeződött be. De akkor is megfogom találni a pasit, aki bántani
merészelte Lenát. Erre esküszöm! Másnap
reggel nagyon nehezen keltem, de azért sikerült. Vettem egy zuhanyt,
felöltöztem majd elmentem a suliba. Még reggelizni sem volt kedvem. Bementem
apámhoz, aki a kezembe nyomta a naplót. Lehet osztály főnök leszek valamelyik
osztálynak. Bár ez még nem olyan biztos. Ki jövet a teremből ismét találkoztam
Sarahval. Ez a csaj már az agyamra megy. Elhaladtam mellett, mintha nem is ismerném.
Még köszönt is, de ez nem érdekelt. A kezemben lévő naplót nézegettem, mikor
valaki nekem jött. -Nézzél már felfele is! Bazd meg! – Mondtam dühösen. - Ch!
És én még az előbb bocsánatot akartam kérni. De tudod mit? Menj a picsába! –
Hát persze, hogy a drágám az, ki más. Ú ma is milyen elragadóan néz ki. Na de
ízért így beszélni velem… . - Ugye tudod,hogy a türelmem határán táncolsz? -
Leszarom a türelmed! Most pedig ha nem bánod, akkor megyek. Van jobb dolgom is
mint te! – Komolyan! Kezelhetetlen ez a nő! Megfenyegettem , hogy ezt még nagyon
meg fogja bánni, de úgy döntöttem, hogy ennek itt az ideje. Egy pasi volt
mellett, most hozzá fordultam. - Na mi van? Bent van a maci a málnásban? –
Azzal a mozdulattal, a kis csaj majdnem nekem esett. Nagyon kikelt magából, ami
őszintén megmondva, tetszett! A pasi aki lefogta őt alig tudta vissza tartani.
De miért ilyen ismerős? Mintha már láttam volna valahol. Bár a végére elégé
eldurvult a helyzet. Összevissza dobáltuk egymáshoz a sértő szavakat. Mikor már
azt mondtam neki, hogy hülye liba, elegem lett és ott hagytam. Nagyon felhúztam
az agyam. Hihetetlen az a nő! Két perc sem kell hozzá, de máris felbassza az
agyam. Visszamentem az igazgatóiba, leültem és ott szitkozódtam. Pár perc múlva
megszólalt a csengő. Semmi kedven nem volt ahhoz, hogy menjek, de apám
kitessékelt az ajtón így kénytelen voltam. Mikor beértem a terembe, alig voltak
bent. Csak nem járvány van? Még a végén én is elkapom. Bár az agy bajt már most
elkaptam. Leültem a tanári székre, kezemet összekulcsoltam magam előtt és így
voltam pár percig. - A feladat egyszerű.
Rajzoljatok le engem. – Adtam ki a
feladatott. Mindenki értetlen fejjel nézett rám, mint akik nem értik, hogy mit
akarok. Sarah felszólalt, hogy nem érti a feladatott, én pedig flegmán oda
mondtam, neki, hogy ezt még a hülye is felfogja. Szerencsémre a drágaságom ezt
nem hagyhatta szó nélkül. - Már elnézést, de nem vagyunk tudatlanok. Csak
szerintem mindenki úgy van vele mint én. - És megszólalt Miss nagyszájú! Miért,
hogy vagy vele?
-Tanárként
is utáljuk a képedet, akkor persze, hogy nincs kedvünk lerajzolni.
-
Parancsolsz? – Ledöbbentem amit az imént
mondott. Hogy képes így beszélni velem. Nem tudom miért, de ebben a lányban van
valami…. valami különleges. Ami nem hagy nyugodni. Felállt a székről, megigazította
magán a felsőjét, majd elkezdett beszélni. Akarom mondani, kioktatni. Mert,
hogy én mit képzelek magamról, meg hogy, hogy merészeltem eltépni a rajzait,
blablablaa. Mikor befejezte mondókáját, nagy késztetést éreztem, ezért oda
mentem hozzá. Kezemet az álla alá tettem, mélyen bele néztem a szemébe és csak
ennyit mondtam. - Mi is a neved kislány? – Olyan vörös lett, hogy még a rózsa
is megirigyelné a színét. Megint elkezdett harciaskodni velem, de közöltem
vele, hogy ez felesleges. Sajnos nem jegyeztem meg a kereszt nevét. Vitáztunk
még pár sort, mikor Sarah felállt, aki a drágaságom mellett ült. Na! Már csak
ez hiányzott! - Tanár úr! Kérem,a diákok
„zaklatása” nem megengedett. – Mi a tossz?! Ki akar oktatni?! Na neeem aranyom!
Ezt itt nem csináljuk! Mondtam neki, hogy üljön le, de baszott leülni és inkább
folytatta az oktatást! Közben ki is csöngettek és mindenki ki ment a teremből
kivéve mi hárman. Elég csúnyán – a drágám szerint – beszóltam Sarahnak, ezért
még jobban lebaszott, amitől már végleg elfogyott a türelmem. Nagyon dühösen
beszéltem hozzá, amitől ő is megijedt. Na ezt már szeretem! Viszont megint váltott. Hihetetlen, hogy az
egyik pillanatban egy félős kis kutya, a másikban pedig egy igazi vadmacska.
Kutyául beszélt velem. Mikor meg akartam mondani a magamét, egy szőke hajú lány
nyitott be az ajtón. A két lányt hívta, hogy menjenek már. Majd ott is hagyott.
Sarah még ott maradt pár pillanat erejéig és zavartan bámult rám, én pedig elég
dühösen. Végül ős is elment. Hál isten! Még volt egy órám, de azon nem maradtam
bent. Leszarom az egészet. Beültem a kocsimba és elhúztam a csíkot. Útközben
megszólalt a telefonom, egy sms jött Enrique-től hogy találkoznunk kell. Hát
jó, legyen! Elmentem a megadott helyre és ő már várt is rám. Ki szálltam a kocsiból
és oda mentem hozzá. – Csá haver! – Ráztam vele kezet. – Na mondd! – Pár
pillanatig csend volt, de aztán bele kezdett. – Figyelj Eizan, amit most
mondani fogok annak nagyon nem fogsz örülni. – Rosszul kezdődik. Nem szóltam
semmit, csak figyeltem és hallgattam tovább. -
Arról van szó, hogy Jimmie McDanielt kiengedték a börtönből. –
Leblokkoltam. A düh felemésztette a testemet, szinte égetett belülről. Éreztem,
hogy Enrique is dühös, ami még jobban dühített. – Mégis miért?! Miért engedték
ki azok a mocskok?! – A rendőrség hibája! Mindenkié! Ki engedni egy ilyen
embert a sittről?! Ezek meg vannak húzatva?! – Csak annyit tudok, hogy az anyja
ki váltotta őt. És gondolom még a rendőrség
sem tudd ellenállni annak pénz összegnek amennyit ajánlott. – Miért mennyit
adott? – A pontos összeget nem tudom, de több mint négyszáz millió dollárt. – A
rohadékja! – Nagyon dühös voltam, már a kezem is zsibbadni kezdett olyan erősen
szorítottam. – Most mit csináljunk? – Nem tudom Enri! Nagyon nem tudom! – A
fejemet a kezembe hajtottam, és feltörtek bennem az emlékek. Hogy az az ember,
aki tönkre tette az életemet, most szabad lábon van és ugyan azt a levegőt
szívja, amit én. Ez nem lehet igaz! – Hé haver jól vagy? – Kérdezte Enri
aggódóan. Néha szoktam őt így becézni. Olykor jól esik. – Persze. Csak ez most
sok így. – Felnéztem dühösen Enrire, de tudja, hogy nem neki szánom. – Teszek róla,
hogy visszakerüljön a sittre! Nem fog itt szórakozni senkivel!! Kösz, hogy
szóltál.
– Nincs mit! Viszont van még valami!
– Ki derítettem, hogy ezzel ez ügy nem tiszta.
Jimmie hivatalosan nincs szabad lábon. Erről még lesz egy tárgyalás is. Egy
hetük van arra, hogy szerezzenek egy ügyvédet. Még van esélyünk lecsukatni! - Ez az! Már csak
tennem kell róla, hogy valami olyat kövessen le, amiből nem mászik ki. – Iszonyat
dühös voltam. Törni zúzni is képes lennék most! Úgy látszik eljött az ideje
annak, hogy összehívjam a régi bandát. Elköszöntem Enritől, beszálltam a
kocsiba és tövig nyomtam a gázt. Olyan száz-százhússzal száguldoztam az utcán. Most
ajánlom, hogy ne kerüljön elém senki! Csak mentem és mentem, nem törődve semmivel.
Sokáig kocsikázhattam, mert már éjfél is elmúlt. Megállítottam a kocsit,
lehúztam az ablakot és rágyújtottam. Elvezettel szívtam bele a nikotinnal tele
cigibe. Hátra dőltem az ülésen és élveztem a kényelmet. Zakatolt az agyam, úgy
gondolkodtam, mint egy gép, de már majdnem bealudtam. Rá néztem az anyós
ülésre, amin azaz osztálynapló volt, amit apám a kezembe nyomott. A kezembe
vettem és elkezdtem lapozgatni. Hoppá! Johns! Ahogy ezt a nevet olvastam,
visszagondoltam arra, hogy mit csináltam tegnap este. Húhúúú! És a drágám nem is sejt semmit.
Emlékszem. Megálltam a ház előtt, kiszálltam a kocsiból és
az ajtó felé vettem az irányt. Természetesen zárva volt, hiszen már hajnali
három óra is elmúlt akkor. De mit látnak
szemeim? A nappali ablak nyitva! Ez az! Bemásztam az ablakon, és matatni
kezdtem a kapcsoló után. Rá léptem valami plüss állatra ami csipogott. Hogy bassza meg! Lépteket
hallottam amik egyre hangosabbak voltak. A drágaságom volt az! – V-van itt
valaki? – Kérdezte remegő hangon. Nocsak! Csak nem fél valaki? Közel mentem
hozzá. Nagyon közel. Szinte már összeért a lélegzetünk is. Hírtelen elkaptam a
csuklóját és magamhoz húztam. Jobban mondva akartam, mert a kicsikém kitért
előlem, és felkapcsolta a villanyt. Mikor kapcsolt, hogy ki vagyok, nagyon
megrémült. Pár pillanatig csak úgy álltunk ott, majd elkaptam ismét a
csuklóját. Közel húztam magamhoz és megcsókoltam. Meglepetésemre a kicsike
visszacsókolt, és nem is rosszul. Sőt! Hogy őszinte legyek, kajak felizgultam.
De ez most komoly? Csak azért mert úgy csókol, hogy az valami eszméletlen?
Eizan, neked komoly agykárosodásod van! A kezeim egyre lejjebb és lejjebb
vándoroltak a testén. Az egyik kezem a mellét fogta, a másik pedig azt a szép
formás kis fenekét. Majdnem sikerült levennem róla a pizsama nadrágot, de ezt ő
sikeresen megakadályozta. Erősen neki
csaptam a falnak és folytattam a játékot. Ő pedig felkiáltott, hogy ezt nem
akarja. Lehet csúnya dolog volt akkor tőlem, de leütöttem. Nem akartam, hogy
valaki meglásson. Felvittem a szobájába és lefektettem az ágyra. Ki
használhattam volna az alkalmat, de nem tettem. Pedig nagy késztetést éreztem
rá, és mégis! Fogtam magam és ott hagytam. Aztán gyorsan elhajtottam onnan. Így
most szerintem a drága azt hiszi, hogy ezt csak álmodta, de ez nem így van. De
ezt neki nem kell tudnia. Igen ez történt tegnap este. Így visszagondolva erre
nagyon muris ez az egész. Ch! Debil! Na mindegy! Feltekertem az ablakot és
elhajtottam. Haza mentem, akarom mondani a hotelbe amit kivetünk. Bementen az épületbe fel a másodikra, utána
pedig a szobámba. Lekaptam a cipőmet, a felsőmet és a gatyámat is, majd
elterültem az ágyon. Nem kellet sok és már aludtam is. Másnap reggel nyolckor
keltem. Kurva élet! Pont ma kell nekem is elaludni! Áá leszarom! Majd bemegyek!
Be is mentem! De minek?! Nem volt órám, és csak feleslegesen ültem a tanáriban.
Meguntam és inkább kimentem szünetben a folyosóra. Ekkor pillantottam meg, az én kis
drágaságomat. Úgy látom Megismerkedett Eliottal, aki akcióba lendült a másik
csajra. A szemem a táskájára szegődött, amiből kilógott a mobil telefonja.
Heheheee! Gyorsan kikaptam, majd elővettem az enyémet is a farzsebemből. Ki
kerestem a magán számok listáját és meg van! Megtaláltam a kicsike számát. Bepötyögtem
a számot a telefonomba és elmentettem. Majd kiléptem mindenből és visszatettem
a táskájába a telefont. – Nocsak-nocsak! Drága öcsém akcióba lendült?
– Szólaltam meg hírtelen. - Hát ja. De ha
kikezd Fannyval áshatod a sírját. Amúgy meg látszik,hogy az öcséd.
- Nem tehetek róla, hogy megszületett. Hagy
csajozzon.
- Én is
bírlak drágám! Na csók. Még találkozunk kis csillag!
- Ettől
félek én is! – Ó drágám! Pedig ha tudnád, hogy mi ketten majdneeeeem….. Khm! Na
mindegy! Heheheee! Istenem elkap a röhögő görcs. Komolyan! Már bekönnyeztem! Ezután
a hét nagyon uncsin telt. Pénteken kaptam egy emailt Antonetól, hogy ő is tudja
ezt a Jimmie ügyet. Senki sem szereti azt a görényt. Bár nem csoda! Csak nekem
tett kereszt be, de mások is rühellik. Most én fogom az ő életét tönkre tenni!
Erre mérget vehet! És már azt is tudom, hogy hogyan. Végre eljött a szombat!
tízenegyig aludtam. – Eizaaaaaaan! – Jaj ne! Ez Eliot! – Mi van?
- Nem mi
van, hanem tessék! Anyád nem tanított meg az intelligenciára? – Komolyan úgy
viselkedett, mint egy tipikus nő, akinek épp meg van. – De csak nem használom.
Különben is! A te intelligenciád alig éri el a föld felszínét, szóval fogd be!
Na ki vele mit akarsz?
- Először
fogjam be most meg beszéljek? Te se tudod, hogy mit akarsz! Na szóval! Egy hét
múlva karácsony és arra gondoltam, hogy mi lenne, ha anyáékat „elüldöznénk”
itthonról, mi meg kitalálnánk, hogyan lepjük meg őket. – Értetlen bamba pofával
bámultam rá. Olyan volt, mint egy öt éves kis gyerek, aki nem tudja mit akar. –
A-ha! Tőlem! De engem hagy ki belőle. - Visszadőltem az ágyra a fejemre húzva a
takarót. Majd ez a bolond szó szerint rám ugrott. – Eizan! Ne legyél már ilyen
búval baszott! Hallod te sötétképű ellenforradalmár?! – Elkezdett püfölni a
párnával és úgy mondta. – Eliot bazd meg ne molesztáljál már! Aludni akarok!
- De ne aludjál
bérgyilkoskám! – Húúúú teeeeeee! Na ennyi! Most megfojtom! Letepertem Eliotot
és én voltam rajta. Elkezdtem a párnával ütni verni, mikor Lena jött be az
ajtón. – Öööööö…… tán rosszkor jövök? Ti meg mit csináltok? Homokosok vagytok? – Én
nem csak ő! – Eliot kussolj! Semmi, csak megverem! – Úristen Lena segíts! Ez
egy perverz pedofil. – Istenem! ez hülye. Leszálltam Eliotról és felöltöztem.
–Amúgy mit szeretnél Lena? – Kérdeztem tőle. – Jaj nem sokat, csak apa üzeni,
hogy siess a suliba. – Minek? Szombat van. – De valami fontos ügy. – Hát jó!
Köszi. – Jaj már ezt nem hiszem el! Pedig ma az égadta világon nem akartam
semmit se csinálni. Hogy basszák meg! Elmentem a suliba, de Enrique is jött
velem. – Te haver! – Szólalt meg a mellettem lévő srác. - Nem ismersz valami
féle Adam Knight pasit? – Enrique arca
elégé kérdőre vont volt, és én is gondolkozni kezdtem. – Knight-knight? Baszki
de ismerős! Nem az a pasi, aki egyszer felbérelt ellenem egy bérgyilkost? –
Kérdeztem. – De szerintem ő lesz az. Képzeld! Valaki felbérelte őt, hogy öljön
meg valakit. Hallottam egy-két pletykát, nem tudom, hogy igazak e, de valamiért
hiszek nekik. – A szavai át mentek egy fajta gyerekes stílusba. De ezt én
imádom Enriqueben. – Ch! A kis genya láda! – Gondolkodtam, aztán eszembe jutott
valami. – Na de várjunk csak! Láttam egy pasit az én kis drágaságom mellett,
tegnap! Hmm! Nincs ki zárva hogy ő az! Tudtommal ő is abba a suliba jár. –
Gondolkodtam hangosan. De most hogy ez így eszembe jutott, tényleg! Mi van ha ő
az? Mi akarhat az én cicámtól? - Oké
biztos. Drágaságod?? Mi van Eizan? Csak nem becsajoztál?? – Jaj de hogy is!
Hallod még a kereszt nevét sem tudom, mert nem volt alkalmam megjegyezni. – Bár
annyi eszem nincs, hogy meg nézzem az osztálynaplóba. – Csak szórakozok a
kiscsajjal. Tudod? – Tudom. Már ismerlek! - Ezután nem szóltunk egymáshoz. Én az utat
néztem Enri meg a telefonján játszott. Oda érve a sulihoz bementem az épületbe,
ahol már apám várt rám. – Na itt vagyok!
Mit akarsz mondani? – Kérdeztem. – Figyelj fiam! Azért neked mondom ezt el,
mert te vagy a legidősebb. Szeretném ha ez a beszélgetés köztünk maradna. –
Zsebre dugtam a kezemet és úgy vártam a folytatást. Most már kíváncsi vagyok,
hogy mit akar. – Arról van szó, hogy anyád pénzileg le van égve. A cégük romokba
hever, és van egy csomó tartozásuk, amit nem tudnak ki fizetni. Ezért úgy
döntöttem, hogy elmegyek külföldre dolgozni, hátra hagyva titeket. Továbbra is
én leszek ennek az iskolának az igazgatója, de amíg távol vagyok, addig te
veszed át a helyemet. Már a többi tanárral ezt megbeszéltem, és el is fogadták.
Csak annyit kérnék, hogy Elioton kívül ezt nem mond el senkinek sem a
családban. Főleg ne anyádnak. Így tudom neki, nektek biztosítani a pénzt. Úgy
gondoltam karácsonyig maradok, utána pedig elmegyek. Szóval körülbelül egy
másfél hét múlva. – Lesápadva hallgattam apám mondandóját. Idáig ezt miért nem
mondta? És egyáltalán miért rám hagyja ezt a sok munkát? Kicsit értetlen fejet
vághattam, mert apám furán nézett rám, de bólogattam, hogy azért értem. –
Szóóóóóval! Tisztázzuk! Te ki mész külföldre, én leszek az igazgató, anya erről
nem tudd, és te fogod küldeni a pénzt? – Minden héten, igen! – Hááát ez durva!
Pedig nem akartam még helyettes sem lenni. – Tudom, de ne aggódj! Minden
rendben lesz. Van érzéked az üzlethez, nem lesz itt semmi baj! – kacsintott rám
apám. Ami jól esett, de azért kicsit parázok. Na jó ne értsétek félre! Eizan
Seyfried nem retteg semmitől, csak attól, hogy nem lesz egy nyugodt perce sem! Bár jobban bele gondolva, én, mint igazgató!
Hmmmmmm! Nem hangzik olyan rosszul. Végülis! Ha a drágám itt van, akkor mi baj
lehet! – Rendben! – Mondtam, majd kezet ráztam apámmal. Visszamentem a
kocsimhoz és beültem. – Na mi volt? Mit mondott a vén róka? - Mindent el meséltem Enrinek, akinek szintén
ugyan az volt a reakciója, mint nekem elsőnek. Amit meg is értek. – Na ez
durva! Ch! És még nekem mondják, hogy sokat dolgozom. – Enri! Menjünk valahova
szórakozni! Ez a hét nekem sok volt! – Hova? – Mindegy! Csak ne legyen valami
nagyon puccos hely! – Oké! Tudok is egy helyet! – Elmentünk egy szórakozó
helyre. A környék tele volt gengszterekkel és kurvákkal, akik szó szerint a
sarkon álltak. Az egyik elkapta a karomat és csókolgatni kezdett, de persze
nekem erre most nincs szükségem, így a csaj ma velem nem jár jól. Szépen
ellöktem magam mellől, amire Enri nagyokat nézett. – Nosza! Veled meg mi
történt? Egy csaj felkínálja magát neked, te meg visszautasítod?? Nem vagy
beteg? – Hallod ezen én is elgondolkozom mostanában. Néha azt se tudom, hogy
fiú vagyok e vagy lány. – Hát én se! – Röhögött fel Enrique. – Haha! Nagyon
vicces! Tényleg! Röhög a belem! – Jól van na! Bocsi! De ezt muszáj volt nem ki
hagyni! – Tette a kezét a vállamra, ez a „nézd el nekem, hogy ilyen vagyok”
módon. Bementünk az épületbe, ahol már javában ment a buli. Rá nézve az órámra
még csak este hatóra volt. Jézus! Mi lesz itt később ha már ilyenkor így néz ki
a népség?? – Szia Eizan! – Szólalt meg hírtelen egy ismerős hang. Mikor hátra
néztem egy szőke hajú lány állt mögöttem. – Te mit csinálsz itt? Azt hittem
utálod a szórakozó helyeket? – Tudod Eizan, az emberek változnak. Ahogy én is.
– A lány közelebb jött hozzám és egy üveg pezsgőt adod a kezembe. – Csak hogy
jól érezd magad! – Nem tudom mit akarsz ezzel Isabell, de felesleges
erőlködnöd. Köztünk már vége! - Nem is
akarok semmit már. Csak nem akartam bunkó lenni, azzal, hogy nem jövök ide. –
Ezzel a lánnyal – elvileg – együtt voltam, de egy éjszakánál több nem történt
köztünk. Csak hát ő belém szeretett, nekem meg nem kell egy kapcsolat a
nyakamba. Nem törődve vele ott hagytam magának, csináljon azt, amit akar! Engem
már nem érdekel! Enrivel nagyon leittuk magukat és tomboltunk a zenére. A deadmau5
-
professional griefers zene ment. Annyira tomboltunk, hogy szerintem azt
hitték az emberek, hogy Enri meg én langyik vagyunk. Áá leszarom! Imádom a
haverom! Ezt nézzétek el nekem! Tartottam egy kis szünetet és Enrivel
kimentünk a szabadba, majd kihánytuk magunkat. Minden stressz és feszültség
távozott belőlem. Leültünk egy padra majd elkezdtünk beszélgetni. – Hát hallod
haver! Ez már nagyon ránk fért. És nem vagyok berúgva. Még így se. – Röhögött
Enri. – Nagyon én se. Viszont jól esett hányni. Könnyebbnek érzem magam. – És ez
tényleg így van! Rég volt már szexuális életem! Úgy látszik ez nem jó hatással
van rám. Mondjuk én hülye nem rég
utasítottam vissza egy csajt, aki rosszalkodni akart volna. Eizan! Te hülye
pöcs! Na de se gáz! Lesz még erre alkalom! Az én ellenállhatatlanságomnak senki
nem tudd ellenállni! Most jut
eszembe! Az én drágaságomat ma még nem
is láttam! – Enri! Én most elmegyek! El kell intéznem valamit! – Máris? Oké, de
ha rá érsz, csörögj! – Oké. Na csá! – Kezet ráztam vele, majd beültem a
kocsimba és elhajtottam. Útközben újra eszembe jutott Isabell. Valójában dühös
voltam, amikor megláttam, ezért is próbáltam ki adni a feszültséget a táncban
és az ivásban. Megint mindenen kattogott az agyam. Valahogy elkell terelnem a
gondolataimat. Óóóh és már meg is van, hogy mivel! Elővettem a telefonomat, és
elkezdtem egy smst pötyögni. Természetesen az én kis drágaságomnak küldöm, csak
hogy ne hogy Eizan hiánya legyen. Küldés! Kíváncsi vagyok mit fog rá reagálni!
Alig telt el pár perc és megérkeztem a hátik elé. Becsöngettem és vártam. De
naná, hogy most kezd el esni az eső. Kinyílt a bejárati ajtó, de én gyorsan
bementem a kapun egyenesen az ajtó irányába. Ekkor pillantottam meg az én
cicámat.
- EIZAN?! Te
meg hogy a picsába kerülsz ide?!
- Ó
drágaságom,tudod egy diáknak minden azonosítója benne van az osztálynaplóban.
Egy tanár pedig megnézheti azt. – De hát nem? Nem is olyan rossz tanárnak
lenni….. A drága nagyon bepipulhatott, mert szó szerint nekem esett és püfölni
kezdett. Mi a -…?!
- Áá ne!
Hülye liba hagyd abba! Eszednél vagy?
- Te perverz egóista állat! Elveszed a mobilomat és még zaklatsz is?!
- Óh szóval
megkaptad? – Vigyorogtam rá kajánul. Erősködött, hogy mennyire utál, de felesleges
ellenkeznie. Hírtelen egy férfihang csapta meg a fülemet, ami azt kérdezi, hogy
ki az? Gondolom rám gondol az illető. A lány pedig csak annyit kiabált be a
házba, hogy senki mert téves volt. Ejnye drága! Hát szép dolog hazudni?
- Most menj
haza! Vendégeink vannak!
- Milyen
vendégek? – Kérdeztem, kissé felhúzva a szemöldökömet. Nem igazán akarta
elmondani de én azért még erősködtem vele.
- Apum munkatársa és a fia. McDanielék. – Az arcomról a vigyor végleg
lefagyott. Éreztem, hogy lesápad az arcom és elfog a rosszul lét. – Azt
mondatd, hogy McDaniel? – Visszakérdeztem, mert nem akartam hallani a fülemnek!
De a lány megerősítette, hogy igen ezt mondta. Ekkor minden elszakadt! Nem
törődtem semmivel, csak mentem, egyenesen be a házba! Végig ökölbe volt
szorítva a kezem, és már görcsölt, de nem érdekel! Nem! Ez nem lehet! Máris?!
Hogyan?! Amikor benyitottam a konyhába ugyanaz a szem, ugyanaz a haj, ugyanaz
az arc fogadott, mint akkor…. – Te meg mit keresel itt?! - … aki tönkre tette
az életemet!
Végül én is
hazafelé vettem az irányt. Felhívhattam volna Jusst vagy apát, hogy jöjjön
értem, de nem tettem. Úgy érzem most muszáj sétálnom egyet. Ahogy mentem kifelé
a temetőből valami eszembe jutott. Anya! Visszafordultam és az ő sírjához
mentem. Leültem a padra, a térdeimre könyököltem és így tartottam a fejemet is.
Minden emlék újra a felszínre tört. De most legfőbbképp a bűntudat érzés alá
menekültem. Nem akartam bántani senkit. Hihetetlen, hogy csak Hannát akartam
megvédeni, és máris ölni is képes vagyok. Ráadásul most, hogy találkoztam
Eizannel, minden a feje tetejére állt. Ő az első olyan személy, akivel már most
nagy balhéim vannak. Nem értem miért játszadozik velem. Nem akarok újra
csalódni, és tudom, hogy ő benne nem bízhatok! Pedig most annyira örülnék, ha
egy férfi szerelemből átölelne. Na elég Melcsy a siránkozásból! Itt az ideje,
hogy talpra állj! Nem kell nekem pasi! Egy nő képes a saját lábán megállni, még
férfi nélkül is! Felálltam és újra elindultam haza! Már majdnem sötét volt, úgy
hogy szedtem a lábaimat. Kicsit félek a sötétben. Egy autó lassított mellettem
és lehúzta az ablakot. Picit beparáztam, de mikor tudatosult bennem, hogy ki
az, megnyugodtam. – Hé gyere, haza viszlek! – Mondta a fiú. - Kösz, de nem!
Inkább gyalogolok! – Mondtam makacsul. A srác kiszállt a kocsiból, le zárta
azt, és oda jött. – Hát jó! Akkor menjünk! – Kikerekedtek a szemeim és csak
tátott szájjal néztem. – Te mg hova jössz Eizan?! Menj haza! – A fiú oda jött
hozzám és a fülembe súgta. – Na ide figyelj! Ha tetszik, ha nem haza kísérlek!
Vagy beszáll velem a kocsiba, vagy sétálunk, de nem megyek haza! Válassz! –
Megdöbbentem azon amit mondott. – Ch! Csinálj amit akarsz! –Mondtam flegmatikusan.
Kit érdekel?! Tovább mentem, de szerencsétlenségemre Eizan is jött utánam. – Hagyjál
már békén! Mi a fenének követsz?! – Haza találok egyedül is! – Megfogta a bal
karomat, és egy egyszerű mozdulattal magához rántott. Így egymással szemben voltunk.
Átkarolta a derekamat és még jobban közel húzott magához. Oké most már teljesen
vörös volt az egész arcom. Eizan felröhögött, én meg csak pufogtam. – Egyelek
meg, de édes vagy! – Már úgy röhögött, hogy nem tudtam eldönteni, hogy most
nevet vagy sír. – Menj a francba Eizan! - Mikor ellöktem magam mellől megcsúsztam a jégen, ami pont alattam volt. - Eizan
elkapta a derekamat, de ő is megcsúszott. Így velem együtt esett el. Most így
nézett ki a helyzetünk: Eizan a földön fekszik én pedig rajta. – Te idióta mit
csinálsz? – Vágta hozzám Eizan. – Nem tehetek róla, hogy csúszik az út.
Különben is! Ha nem érsz hozzám, akkor nem esünk el. Te idióta! – Felültem, így
Eizan is. Most pedig szinte a fiú ölében ültem. Mikor tudatosult bennem, hogy
milyen pozícióban vagyunk gyorsan fel akartam állni, ám Eizan visszarántott. –
Engedj már! Fázok! – Pont azért, hogy ne fázz. – Egy ördögi vigyor jelent meg
az arcán, de ez most más fajta volt. Ismét közel húzott magához és átölelt.
Ebbe meg a franc ütött?! Hiába próbáltam kiszabadulni nem ment. Túl erős! –
Eizan! Kicsit finomabban, mert megfulladok. – Tényleg nem kaptam levegőt! Eizan
felállt velem együtt de még mindig ölelt. Mi ez a kedvesség? Mi baja van? Talán
beteg vagy mi? Így is rák vörös volt a fejem, ami már szinte lángolt, de fáztam
a mínusz tíz fokban. De nem érdekel! Akkor is gyalogolni fogok! Eizan végre
elengedett és folytattuk utunkat. Vagyis csak az enyémet, nem tudom minek jön
velem?! – Kérdezhetek valamit? – Fordultam hozzá. – Honnan tudtad, hogy hol
vagyok? Már mint hogy kerültél oda, amikor Adam…. megakart ölni… - A végére elcsuklott
a hangom, mert eszembe jutott, hogy mit tettem. Eizan rám nézett, majd visszaemelte
a tekintetét előre. – Csak arra jártam. Nem nagy ügy. – Ja csak arra járt. Na
tudod ki veszi ezt be! – Ja persze. – Nem kell elhinned. – Nem is hiszem! –
Duzzogva karba tettem a kezeimet és elfordítottam a fejem. Eizan pedig megint
felröhögött. Pár perc múlva meg is érkeztünk a házunk elé. Be akartam menni a
házba, de Eizan megállított. – Hééé! Egy búcsúcsók nem jár? – Meg rémültem! Te
jó ég! Meg a tudod mikor! – Nem! Na szia! – Fogtam magam és bementem, de
természetesen Eizan uraság még oda mondta nekem. – Akkor majd találkozunk
holnap az iskolában drágám. El ne késs, mert az büntetéssel jár! – Hogy az a! Wááááááá!
Legszívesebben megfojtanám! Bekulcsoltam az ajtót, levettem a cipőmet és a
kabátomat, majd a napaliba mentem. – Szervusz! – Köszönt apa. –Sziasztok! –
Köszöntem. Donya is ott volt. Leültem a kanapéra és elkezdtem nézni a tévét. –
Sokan voltak a temetésen? – Kérdezte apa. – Öhhmm hát azért voltak, de nem
mondhatnám, hogy rengetegen. – Látszik mennyire szerették Adamet, szinte alig
voltak, de nincs kedvem most erről beszélni. – Szegény fiú! Ilyen fiatalon! –
Szomorkodod Donya. – Nem vagy éhes? Csináltam egy kis gulyáslevest. – Mondta a
nő. Teljesen meglepődtem! Ő? De hát alig ismerem és már főz ránk? Apa mond,
hogy nem ő lesz az új anyám, mert akkor menten elásom magam! – Úgy gondoltuk,
hogy meghívjuk Donyát és a fiát egy vacsorára. – Mondta apa. – Viszont Julius
be akarja mutatni a barátnőjét, ezért az ő családját is meghívta hozzánk egy
vacsorára. Így egy kicsit sokan leszünk, de nem probléma. A holnapi napra
terveztük. – Most sírjak vagy röhögjek? Úgy álltam ott, mint aki szellemet
látott és mindjárt elhány magát. Ez most komoly?! Remek! Ezek ketten tuti
összejönnek! És még Juss is?! Ez már sok nekem. Még csak nyolc óra volt, de
felmentem a szobámba és bedőltem az ágyba. Még a pizsamámat sem vettem fel. Nem
érdekel! Összevissza gondolkodtam, olyan
voltam, mint aki begolyózott. Így holnap még táncra sem tudok menni, pedig
mennyire akartam! Francba! Ráadásul mindjárt karácsony! Már csak két nap van
hátra a suliból. Remélem ez idő alatt nem látom Eizant! Átöleltem a párnám,
becsuktam a szemem és elaludtam. Másnap a suliban összefutottam Courtneyvel. Na!
Egy újabb csitri ivadék! Azon döbbentem meg, hogy nem egyedül jött, hanem
Sarahval. Nagyokat néztem, mire mind ketten oda jöttek hozzám. – Szia Melcsy! –
Köszöntek. Melcsy? Mi a tossz?! – Figyelj! Szeretnék bocsánatot kérni, amiért
azt mondtam rád, hogy szajha vagy. Nem akartam. Ne haragudj! – Azt hitem, hogy
helyben lehidalok. Courtney bocsánatot kér tőlem?! Courtney?! Mi a-..?! – Mond,
te jól érzed magad? MI ez a nagy kedvesség? – Kérdeztem. – Rájöttem, hogy nem
vagy rossz ember, és hogy a barátod szeretnék lenni. – Itt valami nagyon
bűzlik! Sarahra néztem aki lágyan elmosolyodott és bólintott. Rossz ember?
Drágám eddig sem voltam az! Ez nagyon szőke! – Oookéééé! – Mondtam, de azért gyanakodtam
is. Mi ez az egész?! Courtney hírtelen megölelt, amitől majdnem hátra estem.
Ekkor jött Fanny aki felhúzta a szemöldökét. Courtney elengedett és elment
mosolyogva. Na ez nagyon bizarr! Sarah
is megölelt és ő is elment. Sokkoltan álltam ott mikor Fanny oda szaladt
hozzám. – Úristen jól vagy?! Ez meg mi volt? – Fogalmam sincs! Egyszer csak
bocsánatot kért mindenért és megölelt. Fanny itt valami nem stim! Úgy érzem
valami nagyon rossz dolog fog történi! –Fanny arca gondolkodásba kezdett mikor
felkiáltott. – Mi van?! – Ekkor láttam egy ismerős arcot. – Szia csini baba!
Hát hogy vagy tündérbogár? – Igen! Ez Eliot volt! És Fanny azért sikított, mert
Eliot megfogta a fenekét. Most nem tudom kit sajnáljak. Fannyt aki nagyon
zavarban, viszont ki kezdett vele egy Seyfried, vagy Eliotot, akinek eddig
tartott az élete. – Te perverz szemét állat! Hogy merészeled?! – Fanny szó
szerint elkezdte kergetni Eliotot, aki élvezte a helyzetet. Közben pedig
majdnem elcsattant egy csók közöttük, mert Fanny hírtelen akart neki menni
Eliotnak. Ekkor kaptam el Fanny karját és magamhoz rántottam. – Hé! Ez nagyon
nem jó ötlet! Fanny nem olyan személyiség akit egykönnyen meglehet érinteni
világos?! Különben nagyon csúnya vége lesz! – Eliot kicsit rémülten nézett rám,
de úgy látszik felfogta, amit mondok. – Nyugi nem fogom bántani. Csak szeretem,
ha kergetnek a lányok! – Fülig ért a szája és gyerekesen dőlöngélt hol jobbra,
hol pedig balra. Ő biztos, hogy Eizan öccse? Mert nagyon nagy a különbség! – Na
megyek! A főnökkel lesz órám, pusza csajok! Szia tündérvirág! – Az utolsó
gondolom Fannynak szólt. Nagyon cuki , mert irtó zavarban volt, de azért féltem
őt. Főleg most, hogy Adam miatt kicsit depis. Első órám kémia! Fúúúúj! Utálom,
mint a szart. Ráadásul témazáró. Király! Alig tudtam valamire is a választ, de
szerencsére sikerült valamennyit ki puskázni a könyvből. Végre ki csöngettek, boldog voltam mind addig
amíg rá nem jöttem, hogy mi a következő órám. Rajz! Jaj neeee! Be mentünk a
rajz terembe és leültünk. Eizan még nem volt bent, ezért elővettem a matekházit
és azt kezdtem el írni, Fannyval együtt. Pont akkor fejeztem be mikor
becsöngettek. Eizan bejött a terembe, de elég idegesnek nézett ki. Azt mondta
üljünk le és foglaljuk el magunkat valamivel. Most meg mi baja van? Ezen a pasin
nem lehet ki igazodni. Hát legyen! Mivel már nem volt házi amit megkellet volna
csinálnom, így elővettem egy papírlapot és rajzolni kezdtem. Eizan olvasott
valamit és gyakran nézett rám. Amit szerintem a többiek is észrevettek, mert
suttogásokat hallottam a hátam mögül, és volt benne olyan szó, hogy Melinda. De
nem érdekel. Sose érdekelt mások szava, hacsak nem fontos számomra az illető.
Szinte mindenki a telefonját nyomkodta, még Fanny is zenét hallgatott rajta. Csak
én rajzoltam, senki más. Eizan látszólag nem tudott mit kezdeni magával, mert
abba hagyta az olvasást és dobolni kezdet az újaival az asztalon. Gyakran
nézett az órára, mint aki siet valahová. Aztán valami olyat csinált ami nagyon
meglepett, de nem csak engem, hanem mindenki mást is. Elővett egy rajzlapot, egy
ceruzát, és egy radírt, majd rajzolni kezdett. Hevesen és szinte dühösen
koptatta a ceruzáját. Jó hogy ki nem szakad szerencsétlen papír. Komolyan
sajnáltam a papírt! Az egyik lányosztálytársam felállt, és oda ment a tanári
asztalhoz. – Tanár úr! Elnézést! Ho-hoztam egy rajzot. Meg nézné, hogy milyen
lett? – Nyújtotta oda a lány. Eizan felnézett elvette a lapot és firtatni
kezdte. - Nem rossz! De ezt itt jobban dolgozd ki. Túlságosan egybe folyik. –
Mondta. A viselkedése teljesen megdöbbentett. A lány megköszönte és vissza ment
a helyére. Eizan pedig tovább munkálkodott a rajzán. Én is így tettem. Már
majdnem kész van, nem kell már sok. – Úúú de jó lett! Ez nagyon oda vág! –
Dicsérte rajzomat a mellettem ülő Fanny. – Köszi! – Egy hastáncos nőt
rajzoltam. Szerintem is egész jó lett! Már alig öt perc volt az órából, mikor
Eizan felállt és oda jött hozzám. Két kezével rá tehénkedett az asztal szélére.
Mikor meg felnéztem a két szemével találtam szembe magam. Különösen csillogtak
azok a méreg fekete szemek. Magával ragadott a pillanat. Olyan volt, mintha nem
is a földön lennék. Csak néztük egymást szótlanul, a teremben pedig hulla csönd
volt. Mi ez? A szívem nagyon gyorsan vert, azt hittem, hogy ki szakadt a helyéről!
– Mond miért vagy ilyen? Miért vagy más? – Mondta a fiú, de nem tudtam mire
vélni. Haragossá vált a tekintette. Kicsit közelebb hajolt hozzám, és a fülembe
súgta. – Nem hagyom, hogy szórakozz velem! – Azzal fogta magát és ki ment a
teremből, ekkor ki is csöngettek. Mi a…?! Szórakozni?! Már megbocsáss te idióta
perverz állat, de aki itt szórakozik az te vagy! Ráadásul velem! Mi képzel ez
magáról?!Olyan dühös lettem, hogy ahogy kimentem a teremből bevágtam az ajtót,
elég nagy erővel. Szemétláda! Ezt még nagyon meg fogja bánni, azt garantálom!
Legszívesebben már most haza mentem volna, de még volt két órám. Nem vártam
meg! Nem érdekel! Írják be az igazolatlant leszarom! – Fanny én elmegyek! –
Mert? Nem érzed jól magad?? – Mondjuk! Majd hívlak. Szia! – Azzal pedig
kiléptem az iskola ajtaján. Dühösen kapkodtam a lábaimat, csoda, hogy nem estem
el. Haza nem volt kedvem menni, mert akkor az lesz, hogy miért jöttem el a
suliból, ami jogos, de ezt most nem akarom hallani! Csak mentem előre, de nem
tudom, hogy hova. Mikor már tízperc sétafika után lelassítottam a tempómat,
valaki rám köszönt. Egy nagyon ismerős hang, akit már régen hallottam. Tudtam,
hogy ki az! És mikor megfordultam, igazam lett. Nem törődtem semmivel, csak oda
rohantam hozzá, és szorosan megöleltem. Annyira jó volt látni, hogy elsírtam
magam. – Meli! Te jó ég! Annyira hiányoztál! – Még szorosabban öleltem őt, és
egy puszit nyomtam az arcára. – Dinah! Tudod, hogy te is mennyire hiányoztál?!
El sem hiszed! – Igen ő az unokatesóm, Dinah! Már vagy egy éve nem láttam őt.
Sőt! Több is! Jó érzés volt újra látni, átölelni. – Mit csinálsz te itt? Nem
úgy volt, hogy Las vegas-ba költöztök? – Kérdeztem. – Oda is költöztünk. Csak
meguntuk, így apuval visszajöttünk. – És te mit csinálsz itt kint a városban egy
magad? – Hát ez egy nagyon hosszú történet. – Nekem van időm! – Mosolygott. –
De, akkor ne itt beszéljük meg! – Rendben! Van egy ötletem! Menjünk hozzánk!
Úgy is rég láttad már a vén rókát! – Kacsintott. Lucas! Igen, már tényleg
nagyon régen láttam a nagybátyámat. Nem is laknak olyan messze a sulitól! Mikor
megérkeztünk, Dinah mondta, hogy várjak még az ajtóban. Meglepinek szán. – Hé
apa! Gyere ki egy kicsit! – Jaj lányom mi az már megint? Mondtam már, hogy ha
dolgozom, akkor ne-…. – Amikor meglátott még a lélegzete is elállt. Boldogan
mosolyogtam rá, és oda szaladtam, majd megöleltem. – Meliiiii! Drágaságom! Jaj
de rág láttalak! Hú de megváltoztál! Sokkal nőiesebb vagy! – Na igen! Lucas
nagyon perverz egyéniség, de ezt szeretem benne. Tudom, hogy a szeretett beszél
belőle. Mindig is a lányának tekintett. – Hát igen! Változnak az idők, vele
változok én is! – Énekeltem. – Te jó ég! Már nagyon hiányzott az én drága
Melindám! Mesélj! Mik történtek veled? – Ekkor rá néztem Dinahra, aki
bólintott, hogy ha akarom megbeszélhetjük négyszemközt, de megráztam a fejem,
hogy nem. Inkább elmondom mindkettőjüknek. Nem szokásom előttük titkolózni. És
nem is teszem! – Hát történt egy és más! El szeretném mondani, de elég hosszú! –
Nekünk mindig van időnk rád! – Mosolygott Lucas. – Hát legyen! - Bele
kezdtem egy hosszú, részletes történetbe. Most részletesebben meséltem el
mindent, mint Joenak. Ez nem azért van mert nem bízok benne, pont ellenkezőleg!
Csak most jobban jöttek a szavak belőlem. Elmeséltem, hogy ki az az Eizan, és
hogy miket művelt velem. A Sarahval való összeveszésemet. Azt, hogy Adam
majdnem megerőszakolt, és amikor ezt meséltem nagyon aggódóan és rémülten
néztek rám. Azt is elmondtam, hogy Adam meghalt, de persze azt nem, hogy én
öltem meg. Igaz csak védekezésből, de akkor sem! Eizan amúgy is megtiltotta,
hogy erről valakinek is beszéljek. Meg aztán ha elmondanám valakinek, ki tudja
miket művelne velem. Nála a „büntetés” szó elég perverz gondolat. A mai napomat
is elmondtam, hogy a drágaság nekem esett azzal, hogy ne szórakozzak vele.
Mondjuk ezt nem igazán értettem, de rendesen felment az agyvizem akkor! - És
hát fogtam magam és eljöttem az iskolából. Akkor találkoztam veled Dinah és
most itt vagyok! – Ezzel befejeztem a mesélést. Lucas és Dinah csak kikerekedet
szemekkel néztek rám, és síri csönd volt legalább két percig. Nekem annyinak
tűnt. – Hűűűhaaaa! – E---ez….. nagyon durva! Ch! Nem voltak valami nagyon
nyugis napjaid. Mond, ezt hogy viselted lelkileg? – Kérdezte tőlem Dinah. Erre
csak elhúztam a szám szélét, nem tudtam mit felelni rá, mert én sem tudom. –
Sajnálom azt a gyereket, mert ha most élne, én fojtanám meg, miközben pattogatott
kukoricát zabálnék felette. – Lucas hangos gondolkodására összenéztünk Dinahval
és nagy nevetésbe törtünk ki. Már annyira nevettem, hogy a hasam is megfájdult
és a szemeim is bekönnyeztek. Olyan volt, mintha megállna az idő. Ez a pillanat
annyira csodálatos volt, hogy tényleg boldognak éreztem magam. Sajnos hamar
véget ért, mert megszólalt a telefonom. Apa! Félve néztem rá a kijelzőre, de
tudom, hogy ha nem veszem fel, akkor csak rosszabbat csinálok. – Szia. –
Szólaltam meg a telefonba. – Mond te hol az anyád picsájában vagy?! Az osztályfőnököd
felhívott, hogy nem vagy iskolában! Hol vagy és mit csinálsz? Takarodjál haza,
most rögtön! – Ezzel fogtam és kinyomtam a telefont. Nem volt kedvem ezt
hallgatni. – Ne haragudjatok, mennem kell. – Apud? – Gyanakodott Dinah. –
Mondjuk. Örülök, hogy újra találkoztunk. Ígérem gyakran be nézek majd hozzátok.
– Mondtam és megöleltem őket. Dinah ki kísért majd megfogta a kezem. – Tudom,
hogy nehéz. És azt is, hogy nem könnyű apuddal, de mi itt vagyunk. És bármi
gondod, bajod van mi itt leszünk, hogy segítsünk. Rendben? – Gyengéden elmosolyodtam
és bólintottam. Egy puszit nyomot az arcomra és én is az övére, majd elindultam
haza. Útközben az is eszembe jutott, hogy lehet inkább a suliba kéne visszamennem,
de ezt nem tartom valami jó ötletnek. Nagyon féltem haza menni. Tudom, hogy
apám milyen, és nem akarom, hogy hatalmas nagy balhé legyen. Ráadásul, ha
elmondanám, hogy miért lógtam a suliból tuti, hogy nem érteni meg. Nekem kell
ezt elvinni, már csak azért imádkozom, hogy Juss otthon legyen. Húszperces séta után végre haza érkeztem.
Mikor már majdnem benyitottam a kapun, apám nagy sebességgel ki jött az ajtón
egyenesen felém, és lekevert egy pofont. Már nagyon régen nem ütött meg így. De
ami még rosszabb volt, hogy kaptam a következőt. – Mit képzelsz te magadról
büdös kölyke?! Még egy ilyen húzás és
esküszöm intézetbe adlak! – Mi? Ezért? Csupán mert eljöttem az utolsó két órámról?
Lehet hogy nem gondolja komolyan, de akkor miért pofoz fel? Mert nem vagyok
tökéletes? Semmi rosszat nem tettem. SEMMIT!
Nem sok kellet, hogy elsírjam magam, de nem azért mert fájt az arcom, hanem
mert nagyon beletapostak a lelkembe. Kikerülve apámat bementem a házba, utána
pedig egyenesen fel a szobámba. Amint beértem az ajtón zokogásban törtem ki.
Összeestem a földön és csak sírtam. Hagytam, hogy minden feszültség és stressz
távozzon az elmémből. Miért történik ez? Mi rosszat tettem? Ennyire nagy hibát
követtem el, hogy eljöttem a suliból? Pedig, ha tudná, hogy miken mentem keresztül….
Nem! Sose értené meg! Jól tudom! Úgy látszik már csak a barátaimra számíthatok.
Nagy nehezen abba maradt a sírás. Ahogy a földön feküdtem és közben a plafont
bámultam, előjött néhány emlék. Azok az idők, mikor még anya is itt volt.
Amikor a kezemet fogta és megölelt. Amikor együtt mentünk fellépni és
kirándulni. Amikor meg vígasztalt mikor sírtam vagy ha elestem. Vagy amikor
együtt nevettünk azokon a sok marhaságon. Szeretem ezeket az emlékeimet. Ha
visszagondolok rájuk mindig megnyugszom, ezek az én emlékeim. Ugyan vannak napok,
mikor nehéz nélküle, mégis úgy érzem, hogy minden másodpercben velem van. Ülő
helyzetbe tettem magam és letöröltem a könnyeimet. Mélyen felsóhajtottam, majd
felálltam és kinyitottam az ablakom. Nem igazán éreztem jól magam, ezért jól
esett a friss levegő illata. Alig telt el pár perc mikor hirtelen kicsapódott a
szobaajtóm és Juss jött be rajta. –Melcsy-melcsy-melcsy! – Rohant oda hozzám! –
Mi van? – Azt hittem, hogy valami baj történt. – Képzeld! Donya meghívott
minket egy étterembe, ahova apa, te, Donya, én Kathleen és a testvérei is
jönnek, na meg persze az anyuk is. – Kicsit meglepett Juss viselkedése, mert
nem jellemző rá, hogy ennyire részletesen beszámol, hogy mi is fog történi. –
A-ha! – Dadogtam. Na remek! Pedig Ma rohadtul nincs hozzá kedvem. Nem lehetne,
hogy én inkább itthon maradjak? Áá nem bántom meg! – Oké! Mikor indulunk? –
Hatkor. – Ránéztem az órára és csak félnégy volt. – Rendben. – Mondtam, majd
Juss kiment a szobámból, én pedig elővettem a matek füzetemet, hogy megírjam a
házit. Mikor félóra múlva végeztem vele becsuktam a füzetem és az angol
könyvemhez akartam nyúlni mikor rájöttem, hogy ideje lenne készülődni. Ismerem
magam, és tudom, hogy sok idő, mire elkészülök. Gyorsan lezuhanyoztam,
megmostam a hajamat majd megszárítkoztam. Beszárítottam a hajamat, felvettem
egy mintás világos harisnyát és egy egyszínű fekete egybe ruhát. Ezt feldobtam még egy kis lógós fülbe valóval
és egy karpereccel. Végül pedig a fekete magasított szőrmés csizmámba bújtam. A
kosztüm kabátom, és már indulhatunk is. Nagyon elment az idő a készülődésemmel,
és szokás szerint megint rám kellet várni. De nem tehetek róla! Egy nőnek
fontos a kinézette. De azért ne értsetek félre, nem vagyok az a plázapicsa fajta.
Beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Útközben megrezzent a telefonom. Egy sms.
Jaj Istenem, mosd, hogy nem ő az! Kérlek! Sajnos de, igazam volt. Persze, hogy
a drága Eizan írt nekem, ki más. Ez állt benne. „-Szia Meliiiiii! Én Eliot vagyok, csak Eizan telcsijéról írok :P Tudod
az öccse :D ( remélem emlékszel rám :’D ). Fogadtunk Eizanel, és a lényeg hogy
megnyertem, ezért küldhetek neked üzit a telójáról. Ja és már megint kerget,
mert nem adom neki oda. Szokásom elvenni a telefonját :D Látnod kellene, haláli
xD :’D Puszikaaa ;* -„ Amikor végig olvastam, kitörtem a röhögésben. –
Neked meg mi bajod van? – Kérdezte Juss felhúzott szemöldökkel. – Semmi, csak
Fanny írt. – Na igen, kegyes a hazugság, de úgy se értenék. Meg ha elmondom,
hogy egy fiú, apum kiakadna. Gondoltam visszaírok neki, és így is tettem. „ – Óóó de kár hogy pont most nem vagyok
ott. Pedig úgy röhögtem volna, hogy Eizan kerget :’D xD Eliot tudd, hogy én neked szurkolok! :D
Ne hagyd magad! ;) :D -„ Pár perc múlva jött is rá a válasz. „- Hallod ez egy
pedofil o.O Itt molesztál egy rohadt telefon miatt. A perverz állatja o.O :’D
Na gyorsan kitörlöm ezeket az üziket, mert a végén még kapunk :’D xD Rossz légy
:D Pusszaaaancs!! :D<3 -„ A végére a szívecske meglepett, de még mindig
szakadtam a röhögéstől. Erre már nem válaszoltam, mert megérkeztünk az étterem
elé. Donya és Jimmie már ott vártak ránk. Kiszálltunk a kocsiból és üdvözöltük
őket, Jobban mondva én csak Donyának köszöntem, mert Jimmie képe idegesítő
volt. Amikor bementünk tátott szájjal néztem körbe. Az éterem ajtajától befelé
egy hosszú piros szőnyeg takarta a fényezett padlót. Mindenhol az arany szín
uralkodott. Rengetek asztal volt, nagyon sok emberrel, de még így is volt egy
csomó hely. Hát nem hiszem, hogy ez valami olcsó hely. Bár azért nem
panaszkodhatok, pénzben mi sem szenvedünk hiányt. Mivel apa ügyvéd így a
városban mi vagyunk a harmadik leggazdagabb család. De azért nem szórjuk a
pénzt. Elvették a kabátunkat és helyet foglaltunk egy tízes asztalnál. Az
étlapon nagyon sok választék volt. Szinte olyan kaják is, amiket még nem is
ettem. Némelyiknek viszont elég fura neve volt. Azokat inkább hagyjuk. Amikor
végre kiválasztottam, hogy mit is szeretnék enni, egy hang szólalt meg,
Kathleen volt az. – Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy késtünk, de közbe jött valami.
– Mondta. Késtünk? Jaaa tényleg! Juss mondta is, hogy a testvérei is jönnek. Mindenki
felállt, hogy köszöntse őket, ezért én is így tettem, nem akartam bunkó lenni.
Felálltam, megfordultam és amikor kinyújtottam a kezemet egy olyan személy állt
előttem akire soha nem gondoltam volna, hogy ő lesz az egyik, aki velünk fog ma
vacsorázni. Mind ketten megfagytunk, annyira nem számítottunk a másikra. Csak
álltunk egymással szemben, kitágult szemekkel. – Te meg…. mit keresel itt?? –
Az illető aki előttem állt, Courtney volt.
