2014. július 8., kedd

14.fejezet ~ Bűnözők közt ~

Sziasztok! ^^ Köszönöm a kommenteket! Jó szórakozást! :) <3









Melinda szemszög:  *

Az ágyamon fekszem és bámulom a plafont. Két és fél órája már annak, hogy Eizan elment. Olyan érzés, mintha hiányozna, képtelen vagyok aludni. 
 – Fenébe! – Legszívesebben bőgnék, de még azt sem tudok. Holnap el kell mennem valahová, még véletlenül sem akarok erre a faszkalapra gondolni! Pár óra szenvedés után sikerült elaludnom.

Eizan szemszög:  *

Egy percig csak állok és nézek, aztán szóra nyitom a szám.
– Az előbb ezt mondtad, ha Rick-et ölnéd meg, azzal nem szenvedne, akkor…
– Igen. Nem szenvedne és pont ez a terv. A családja szenved majd, ahogy én szenvedtem, amikor apám a börtönbe került. – Isabell válasza a padlóra küld. Én is szenvedni fogok, ha nem teljesítem az ügyet, mert… Álljunk meg! Mikor lettem én ilyen lekvár lelkű?! Most a családomról van szó. Iss ismer, de nem elégé ahhoz, hogy tudja, mi mindenre vagyok képes, ha családomról van szó.
– Rendben! Vállalom az ügyet! – Mindenki meglepetten néz rám, de határozott vagyok.
– Komolyan? – Isabell kételkedik, de ő mikor nem?
– Igen! Elvállalom! – Egy ideig csak nézzük egymást a nővel. Úgy pillant rám, mint aki meg akar fejteni. A kínos csönd mindenkit fojtogatott. 
– Bizonyítsd be! – Közeledik felém a lány. Tudom, mire gondol. Vissza akar kapni, még ha egy éjszakára is.
– Legyen! De most nincs kedvem a szex játékaidra, Majd legközelebb. – Lehajolok hozzá, mikor már nagyon közel volt, és egy csókot nyomok a szájára, de Isabell helyett inkább más személyt képzelek oda.  Ő csak elmosolyodik és int a két gorillának, hogy engedjék el a testvéreimet. Lena azonnal hozzám rohan.
– Menjünk. – Mondom a többieknek. Iss kisem kísér, csak elhagyjuk a házat, majd megállunk a kocsi mellett. Eliot-ot és Lena-t ölelem át.
– Eizan. Nagyon féltem! Mi a fene történik?! – Lena zokogni kezd, Eliot rám néz és bólint.
– Eizan! – Szólal meg. – Mond el neki.
– Mindent?
– Igen, mindent. A húgunk. Szerintem innentől kezdve csak úgy védhetjük meg, ha mindenről tudd.
– Miről beszéltek? – Lena tekint fel rám kisírt szemekkel. Leguggolok, így ő egy fejjel magasabb nálam.
– Figyelj rám. Lena, én egy bérgyilkos vagyok. Eliot is az, és ők is. – Mutatok a többiekre. A lány szeme kitágul.
– Bér…gyilkos? Mióta?
– Mindenkinek hazudtam a koromról, még neked is.
– Nem értem. Te 19 vagy, nem?
– Nem. 23 éves vagyok Lena. – Ránézek és egy világ dől össze benne. – Ne haragudj, azért nem mondhattam el, mert… muszáj volt titkolnom…
– Éveken keresztül? Már te ne haragudj, de anyáék ezt bevették?! Őket nem hiszem, hogy meglehet téveszteni!
– Azért, mert anya tudja. Apa meg túl feledékeny ahhoz, hogy ezt kövesse. – Látom rajta, ezt képtelen elviselni. Megértem, hiszen hazudtam neki és nem is kicsit.  Maga abban a tudatban él, hogy ő nem tudott róla. Mindenki, csak ő nem. Apu sem tudja, de most ez nem lényeges.
– Lena, értsd meg, azért tettem, mert…
– Nem érdekel! 16 éve élek egy fedél alatt veled, semmit nem tudtam rólad, erre pedig most döbbenek rá!
– Nézd sajnálom…
– Ez nem elég! – A földet bámulta s halkabban beszélt. – Menj el Eizan, ha még így hívnak. – Mondta arogánsan. – Menj el, mert túl dühös vagyok és nem akarok olyat mondani, amit később megbánok.
– Sajnálom. – Puszit akartam adni, de ő hátra lépett. Eliot karját fogja meg.
– Te nem hazudtál, ugye? – Kérdezte halkan Lena Eliot-ot. A fiú rám néz.
– Nem. – Lena pedig jobban simul a fiatalabb bátyához. – Sajnálom Eizan, én nem akartam, hogy így legyen.
– Nem Eliot. Nem a te hibád. Vidd haza Lena-t.
– Azért egy kérdésem nekem is lenne. – Mondja a fiú.
– És pedig?
– Nem tudtam róla, hogy anya is tisztában van a helyzetünkkel. Miért nem mondtad el? És Mióta?
– A koromat ő mindig tudta, hiszen az anyám. Azért titkoltam el, mert a nevemet nem akartam. De ezzel tisztában vagy. Anya csak alig egy hete tudd róla. – Nem szól semmit, csak kézen fogja Lena-t és tovább álltak.
Egy kezet éreztem a vállamon.
– Megbékélnek majd, csak adj nekik időt. – Nyugtat meg Hanna. Elmosolyodok, aztán beszállunk a kocsiba.
– Valamit nem értek. – Szólal meg Antone. – Most értem, hogy Isabell miért akarja kinyíratni Rick-et, de akkor Adam? Ő miért akartak megölni Melinda-t?
– Adam-et Sarah bérelte fel. Sarah akarta megölni, gondolom megfenyegette valamivel Adam-et, mint most Isabell Eizan-t. – Válaszol neki Hanna.
– De hogy függ össze a kettő?
– Nincs olyan érzésetek, mintha az egész családod ki akarják nyírni? – Teszem fel a kérdést elgondolkozva.
– Igazából de! De miért? – Hanna karba tette a kezeit.
– Furán alakulnak a dolgok. Először Adam meg akarja ölni Meli-t, aztán Courtney is, de végül ő megpuhult. Julius pont egy Perezzel jön össze, most pedig Isabell Rick-et szemelte ki. – Gondolkodok hangosan.
– Érdekes! – Állapította meg Enri. – Viszont mit akarhatnak tőlük?
– Hé! Álljunk csak meg! Mindenkit ki akarnak nyírni, de Melinda bátyát miért nem? – Hanna, mint aki rájön valamire rám néz.
– Mire akarsz ezzel célozni? – Kérdezem.
– Meliéknél mikor voltam, Julius sokszor nem volt otthon, ha haza is jött alig néhány perc múlva már ment is el. Egyszer meg is kérdeztem Meli-t, hogy a bátya ilyen elfoglalt, de ő csak azt mondta, hogy fogalma sincs, mert sosem mondja meg, hogy hova megy és mikor. – Magyarázza a lány. Ekkor valami végig fut az agyamon.
 – Enri, az ülés alatt van a laptopom, passzold ide. – Mondom, ő pedig odaadja.
– Ez az a laptop, ami a munkákkal kapcsolatos?
– Igen. – Felnyitom majd bekapcsolom. Beütöm a kódot, amivel zárolom a rendszert. Megnyitom a dokumentumot és keresni kezdtek.
– Ez meg mi? – Kérdezi a mellettem ülő lány.
– Egy adatforrás. – Válaszolt neki Antone. – Csak olyan emberek férnek hozzá, akik ebben a szakmában vannak, de azokon belül is, akik Kalifornia területén élnek. Ebben az államban körülbelül hatvanezer ember foglalkozik illegális dolgokkal, maffiák, drogkereskedők, bérgyilkosok. MI hozzá tudunk jutni ehhez a rendszerhez, mivel mi hoztuk létre. Meg tudunk keresni embereket, hogy mivel foglalkozik és ki is ő valójában.
– Bárkit?
– Igen, de csak azokat, akik benne vannak a rendszerben.
– Ez mitől függ?
– Attól, hogy nem kapták még el a rendőrök. Akit egyszer elkapnak, azt a rendőrség feljegyzi, ez a  rendszer pedig automatikusan törli a személyt.
– Szóval rá keresek egy illetőre, kiadja nevét és hogy mivel foglalkozik, ha a rendőrség még nem tette rá a kezét. De ha már igen?
– Akkor kiadja, hogy már elkapták egyszer, így az törölve van. Persze lehet, hogy már nincs börtönben vagy nem is volt ott, de ez tök mindegy. Ha zsaruk egyszer már elkapták, akkor viszontlátásra.
– Ez de király!Már nem is a huszonegyedik században érzem magam.
– Amerika fejlett technológiával rendelkezik. – Miközben ők beszélnek meg találom, ami kerestem.
– Meg van! – Mindenki a képernyőt vizslatja.
– Mit találtál? – Kérdi Enri.
– Utána néztem Isabellnek, az anyja két éve halt meg.
– Egy balesetben! – Mondja Enri.
– Nem, megölték!
– MI? Kicsoda?
– Kérlek szépen, egy olyan bérgyilkos ölte meg, aki az orrunk előtt volt végig. Szerette Isabell anyját, de a nő nem viszonozta érzelmeit. Iss anyja megcsalta az apját ezzel a sráccal, csak szeretők voltak, a nő viszont nem érzett olyan sokat a fiú iránt. Ezt még Isabell mesélte egy éve, de kihagyott egy részletett.
–Mit?
– Azt mondta, hogy az anyja haza fele jött kocsival és akkor érte a balesett, de ez nem igaz. Megölték. A srác ölte meg önszántából, mert a nő vissza akart térni a családjához, de a fiú ezt nem engedte neki. Nem látott az érzelmeitől és elborult az agya. – A többiekre néztem, Hanna keze remegett.
– És ez a bérgyilkos… – Kezd bele a lány, mint aki már tudja, milyen nevet fogok mondani. Lassan bólogatni kezdek, felsóhajtok és előre nézek a semmibe.
– Julius J. Johns!


Melinda szemszög:  *


– Az istenit! – Nyomom le az ébresztőt hajnali hatkor. – Picsába! Elfelejtettem ki kapcsolni. – Komótosan felülök az ágyon és ásítottam. Mi véletlen esett, megcsörren a telefonom. – Ki a faszom keres hajnali hatkor?! – Nyúlok a telefonért, rá sem néztem csak felvettem. – Halló!
– Szia Melinda!
– Dinah? Mi a baj?
– Igazából semmi, csak nálunk hagytad a kis barátnődet Courtney-t és nem hagy békén. Rosszul lett az éjszaka ezért apu azt mondta, hogy aludjon velem, de ez mellett képtelenség aludni! Forgolódik jobbra-balra és nyöszörög.
– Semmi, mi?! És most ezért hívtál fel?
– Nem, ez csak egy kifogás volt. A valódi ok az Sarah. Itt járt délután.
– Mi?! Mit akart?
– Courtney-t.
–Courtney-t? Miért?
– Fenyegetőzött, hogy a Court nem megy vele akkor pokollá teszi az életünket, meg a szokásos duma.
–Sarahval jobb vigyázni, ezt már megtanultam. De miért akarja őt?
–Mert Court volt a segítője, csak aztán… –Elmondta, hogy Courtney, valójában nem akarja ezt az egészet csinálni, mert valahol ki áll értem, és én most közelebb állok hozzá, mint Sarah.
– Értem. – Ezzel elbúcsúzunk egymástól. Ki megyek a mosdóba, megmosni az arcomat, véletlenül kiesik a zsebemből a telefon, ez kicsit hangosan szól, de föl veszem, majd mikor jövök vissza Jimmievel találom szembe magam.
–Te még nem alszol? – Kérdezi.
–Nem még, hanem már.
– Figyelj… ­– olyan kedvesen kezd bele a mondani valójába, hogy felkapcsolom a villanyt és jobban meg nézem, hogy ezt tényleg Jimmie.  – …én, nagyon sajnálom. Nem akartam bunkó lenni. Csak, féltékeny voltam. – Kikerekedett a szemem, hogy ilyet mondod.
– Féltékeny? Na várj! Te most féltékeny vagy Eizanre? Miért is? – Ugye nem? Azt nem mond, hogy szeretsz, mert akkor én menten öngyilkos leszek!
– Mert neki van esélye nálad. Mint kiderült nekem nincs.
– Akkor te most…
– Szeretlek! – Jimmie közelebb jön hozzám és mélyen a szemembe nézz. Nem hazudik, mert ezek a szemek őszinték. Vagy régen járt színjátszó szakköre.
– Én ezt most nagyon nem értem!
– Én mindig megkaptam azt, amit akartam, de téged nem tudlak. Ezért annyira vonzódom hozzád, hogy az utóbbi napokban csak rád tudok gondolni. –Teljesen el vagyok hűlve. A fiú még közelebb hajol hozzám, de én csak ridegen nézek rá.
– Sajnálom, de nem érdekel! – Kikerülve őt, a szobám felé haladok.
– Tudni szeretnéd, hogy miért vagyunk itt? – Hirtelen megállok, és megfordulok. Egy ideig hulla csönd van, de ő ezt megtöri. – Azért vagyunk itt, mert én bűnöző vagyok. Le akarnak csukatni, de anyám ezt nem szeretné. Ahhoz, hogy megússzam, kell egy ügyvéd. Anyám pedig elhiteti apáddal, hogy szereti őt, és a végén ráveszi, hogy megvédjen engem. De utána a kimenetel ugyan az: Anyám meg fogja ölni apádat, ha nem nyitod fel a szemét, hogy amiben most él, az hazugság. – A lábam is legyökerezik a földbe.
– Tessék?! – Érzem, ahogy a düh szétáramlik a testemben.
– Muszáj volt elmondanom, mert amióta ismerlek, én nem akarok ebben részt venni, de anyunak hiába mondtam, meg sem hallotta. – Mikor már ott vagyok, hogy Jimmienek lekeverek egy pofont, kinyílik a hálószoba ajtaja és Donya jön ki rajta. Arcán a félelem, csalódottság, és düh.
– Jimmie! Mit csináltál? – Megragadja fia karját, látom ahogy meg is szorítja.
– Mondtam! Nem akarok ebben részt venni! De te nem figyeltél rám. Hát tessék! Elmondtam neki!
– Te totálisan megőrültél?! Nem akarsz szabad lenni? Nem engedem, hogy le csukjanak és hogy a börtönben rohadj meg! Nem! – Donya iszonyat dühösen rám néz. Érzem, hogy menekülnöm kell, mert a nő nekem akar rontani. Persze Jimmie lefogja az anyát.
– Engedj el! Most, hogy tudja, meg kell ölni! – Donya szó szerint tökön rúgta a fiát, ezzel kiszabadult a fogságából, én pedig telefonnal a kezemben és pizsamában rohanok le a fölszintre, majd ki a házból. Donya utolér és megragadva a hajamat húzni kezdi, de én ököllel behúzok neki egy jobbost. A fájdalom miatt a földön köt ki.
– Ha miattad elúszik a tervem, az egész családodat kiirtom. – Feláll és újra nekem esik.
– Így is kiakarod nyírni, te ribanc! – Megmarkolom a haját és erőteljesen húzni kezdem. Jimmie  szalad ki és lelöki róla az anyját.
– Elég! – Jimmie elém áll, mikor az anyja felém akar ütni.
– Jimmie? Miért?
– Anya…
– Azt ne mond, hogy szereted?!
– De igen. Nekik ehhez semmi közük nincs. Hagyjuk őket békén. – A telefon a kezemben van a hátam mögött, megnyomom a felvétel gombot és ahogy veszi, küldöm át Eizan-nak.

Eizan szemszög:  *

Megcsörren a telefonom. Egy sms. Feloldom és látom, hogy Meli küldte, megnyitom.
– Értsd meg anya! Rick ha rájön mit tervezel nem fog mellém állni mint ügyvéd.  – Jimmie?
– Dehogy nem! Én bárkit rá veszek bármire, még ezt a fruskát is, hogy hallgasson, mert most legszívesebben megölném. – Donya?! Mi a franc? – Gondolkodik hangosan Enri.
– Szerintem nem! Mert ha azzal fenyegetőzik, hogy megöli a családomat, azt már megtette, és én bármi áron megvédem őket! – Ez Melinda!
Egy szöveges üzenet jött tőle: Segíts!
Kinyomom a telefont és a laptopot Hannának passzolom és beletaposok a gázba.
– Jesszus! Most hova megyünk? – Ijed meg Hanna.
– Melihez, nézd. – Adom neki a telefont.
– Segíts. – Olvassa a lány. Aggódóan néz.
– Már megint Jimmie? – Kérdi Enri.
– Igen! – Tövig nyomom a gázt, és már majdnem az utca végén vagyok.

Melinda szemszög:    *

– Nem! Én nem engedem, hogy lecsukjanak! Akkor keresek mást, de először meg kell ölni őket! – Mondja Donya, félre löki a fiát és megragadja az én nyakam.  A telefon ki esik a kezemből, a nő egy kést vesz elő amit felém szúr, megállítom a kezét és próbálom visszatartani.
– Ááá! – Az erőlködés miatt hang jön ki a torkomon. A kés a nyakamhoz kerül közelebb.
– Megdöglesz te ribanc! – Donya arckifejezése erőszakos, és egyszerűen most nincs erőm ahhoz, hogy tovább visszatartsam. A kés hegye már a nyakamat sérti.

Donya hirtelen repül rólam és Eizan-t látom. Antone, Enrique elénk állnak ezzel is védve Donya-tól.
– Jól vagy? – Eizan aggódva pillant rám én pedig bólintok. Ekkor látom meg Hanna-t.
– Hanna?!
– Meli!
– Te meg mit…?
– Nyugi, nincs baj. Antone elmondott nekem mindnet. – Mosolyog. Visszamosolyogok, de eszembe jut, hogy fáj a nyakam.
– Nagyon fáj? – Kérdezi a fiú.
– Nem vészes.
– Gyere! – Azzal felállít és odaadd Hanna ölelésébe.
– Nem hiszem el! Éreztem, hogy csak ki akarjátok használni ezt a családot.
– Téged az meg mit érdekel?! – Donya haragos, de Eizan sem nyugodt.
–Utoljára mondom el, lépjetek le! Mert ha nem…
– Akkor mi lesz?!
– Mind ketten mentek a sittre.
– Hú de félek! Mint ha te oda tudnál jutatni.
– Simán. Vagy elfelejtetted kinek a fia vagyok? – Visszatér azaz Eizan, aki kegyetlen és nem ismer határokat. Donya kicsit megrémül, hangja remegni kezd.
– Most, fenyegetsz minket?
– Igen! Mert ha egy újjal is hozzá értek a Johns család bármelyik tagjához, gondoskodom róla, hogy egy olyan börtönbe kerüljetek, ahol kínozzák az embereket.
– Költözettek el, most! – Lépek előre.
– Mi van?
– Ez a mi házunk és nem érdekel, ha apának fáj, hogy elmész, ha megmentem őt.
– Csak tudod van egy kis bökkenő. Apád nekem fog hinni, nem neked. – Bármilyen nehéz ezt beismerni, de igaza van. Gondolkodom egy darabig a földet bámulva, majd újra Donya szemébe nézek.
– Rendben! Nem mondom el apának se senkinek, mert tudom, hogy addig úgy sem bántod, amíg Jimmie mellé nem áll.
– Ezt meg mire véljem? Jimmie-nek még két hete van, hogy találjon egy ügyvédet, ha az apád igent mond, már pedig azt fog, ha kell kényszerítve is, utána megölöm.
– Nem értem miért akarod megölni utána, mert nem értem a logikát. – Mondom, Donya meg akarja magyarázni, de én nem hagytam. – Nem érdekel. Csinálj, amit akarsz! – Azzal pedig a házba veszem az irányt.
– Eizan, várjatok meg.  – Ő bólint nekem, de nem érti, hogy mi van. Bemegyek a házba halkan fel az emeletre, egy nagyobb táskába összepakolok ruhákat, meg még pár apróságot, amire szükségem van. Felöltözök, egy terepmintás hosszú nadrág, egy fekete bakancs, fehér újatlan és erre egy bőt dzseki. Habár kint hideg van és a hó is elkezd esni, de ez már nem érdekel, csak menni akarok. A táskámat feldobom a hátamra, majd leosonok vissza a kijárathoz. Mindenki meglepődve nézz rám, főleg amikor kinyitom Eizan kocsiját és bedobom a cuccom.
– Menjünk!
– Hova? – Tárja szét kezét Eizan.
– Elmegyek itthonról.
– Mégis csak cserbenhagyod a családod? – Kérdezi Donya.
– Eszem ágába sincs! – Mosolyodok el.
– Ha elmész, lehet, megölöm az apád, ez nem zavar?
– Nem fogod. Két hét kevés idő, hogy találj egy olyan ügyvédet, aki hazudik a bíróságnak. Vagy apát veszed rá, vagy senkit. – Donya is belátja, hogy nekem van igazam.  Eizan és a többiek beszállnak a kocsiba, egy pillantást veszek még az ott álló Jimmie-re, látom rajta, hogy csalódott.
– Én… – Mondani akar valamit, de nem várom meg, beülök előre Eizan mellé és már távolodok Jimmie-től és az otthonomtól is.
– Meli mit akarsz csinálni? – Kérdezi tőlem Eizan. Nem szólok semmit erre.
– Csak menjünk valahova ahol kialudhatom magam. – Felteszem a lában a szélvédőre.
– Héhé! Nem rég volt letakarítva!
– Majd letakarítom, csak most hagyj! – Morcos vagyok, de azért vicces mikor Eizan így reagál.
A többieket Eizan haza vitte, aztán leparkol egy Hotel parkolójában.
– Mit akarsz csinálni? – Kérdezi Eizan, de nem néz rám. Én felé fordulok.
– Taníts!
– Tessék?! – Meglepetten néz a szemembe, és mintha megijedt volna.
– Tanulni szeretnék!
– Mit?
– Te egy profi ember vagy, ha arról van szó, hogyan öljünk meg más embereket. Remekül értesz a fegyverekhez és biztosan vannak külföldi kollégáid is.
– Várj-várj! Te most bérgyilkos akarsz lenni?!
– Én… nem teljesen. Csak… úgy érzem nincs ahhoz elég erőm, hogy megvédjem azokat, akiket szeretek. – Nézek lefelé. Eizan lassan az álam alá nyúl és a szemembe néz.
– Amivel foglalkozom, az tele van fájdalommal. Ne kérdezd tőlem, hogy miért lettem bérgyilkos, mert az egy hosszú történet, de a lényeg, hogy ha ezt választod sok vér fog tapadni a kezedhez. Valamiért nem akarom, hogy ezt csináld. Lena-nak is hazudtam és most haragszik rám, szerintem látni sem akar. Egy ügyvéd lánya vagy, a kettő nem passzol.
– Tudom. De mondjak egy őrültséget?
– Na? – Eizan szeme különösen csillog. Egy darabig csak nézzük egymást, de végre sikerül megszólalnom.
– A kezdetektől fogva idegesítesz, mindig ott voltál mikor nem akartam, de akkor is mikor szükséges volt. Sok ember szeret engem, de Anya halála óta senki sem volt még, aki ennyire figyelt volna rám. Te egy nőcsábász vagy, akiknek nem kell kapcsolat csak kaland, de a szíved akkor is hatalmas. Nem tehetek róla, de vonzódom hozzád. ­– Eizan mintha elmosolyodna, közelebb hajol annyira, hogy egy milliméter kell egy csókhoz.
– Honnan tudod, hogy nincs szükségem kapcsolatra? – A mosolya lágy és finoman érinti meg a számat. – Valamiért én is vonzódom hozzád. – Közli.

E*

Magamhoz ölelem a lányt, annyira jól esik az érintése. De ez a jó pillanat megszűnik mikor eszembe jut, hogy Isabell mit akar csinálni és hogy Meli nem is tudja, hogy a bátyja kicsoda.
– Talán ha bérgyilkos leszel, nem lógsz majd ki a családból.
– Micsoda? Ezt miért mondod? – Távolodik el tőlem.
– Nos, van itt valami, amit szerintem nem tudsz. – Érdeklődve néz rám.
– Mit?
– Tudod, én most Isabell Fernandez-nél voltam, a lényeg, hogy utána néztem az adatainak és egy érdekes dolgot találtam.

Az elejétől kezdve elmondtam neki mindent, hogy Isabell ki volt nekem, hogy megakarja ölni az apját, az anyja „balesetét” , az adatforrás lényegét és most jön lényege:

– Szóval azt a nőt megölték? És ki? – Kérdezi Meli.
– Nem hiszem, hogy felkészültél arra, hogy tudd, de ha már elmondtam mindent, akkor ezt is tudnod kell. Isabell nem tudja, hogy kiölte meg az anyját, csak azt, hogy megölték. Rájöttem, hogy vannak okok, miért akarnak titeket megölni.
 – És miért? – A lány már nagyon türelmetlen, mert tudni akarja azt a nevet.
– Ez a fiú a maffiák között nagyhatalommal rendelkezik, a bérgyilkosok közt pedig szintén nem marad alul. A bátyád Meli, Julius.
– Mi? – Meli nem akar a fülének hinni, remeg és sírógörcs van rajta. – Ilyen nincs!
– Sajnálom, de biztos akarod ezt az egészet?
– Igen! Most már pláne! Viszont Julius nem tudhatja meg, hogy én tudok róla. – Azt hittem, hogy sokkoltabb állapotba lesz, de jól viseli. Mondjuk szerintem már annyi minden történt, hogy nem tudd rajta meglepődni nagyon.


M*

Nagyon összevagyok zavarodva, de tény, hogy Julius sokszor volt nekem gyanús. Lehet, hogy most is „dolgozik”? Mindegy. Most már én is belekavarodtam ebbe, régóta, csak én nem tudtam róla.
– Akarom!
– Hát jó! És még mindig aludni akarsz? – Vigyorog ördögien.
– Nem! El akarom kezdeni ezt az egészet. – Mikor ezt kimondom, Eizan úgy néz ki, mint egy sírós kis baba, aki éppen becsinált a pelenkába. Haha! Ez jó!
– Jó, akkor meglátogatjuk a bátyád!
– Mi?! Azt mondtam ne tudja meg, hogy én tudok erről!
– Nyugi, nem fogja. Kémkedni fogunk, ebben is jó vagyok. – Kacsint. – Megmutatom, hogy a rossz fiúk mit csinálnak ilyenkor és hogy hol van a törzs helyük. – Eizan gázt ad és elhagyjuk a parkolót.

Egy óra múlva értünk a helyhez. Leparkol, majd int, hogy szálljunk ki.
– Figyelj, engem itt ismernek, de azért kell kémkedni, mert te még nem nagyon jöhetsz ide. – Bólintok és követni kezdem őt. Egy nem túl kicsi, de nem is túl nagy épület állt előttünk, bemegyünk egyenesen a lifthez. Eizan megnyomja a tetőszintet.
Mikor megérkezünk a lift kinyílik, kilépünk és a korláthoz megyünk. Amit látok, az elképesztő. Egy hatalmas terület, házakkal, autókkal, nem túl giccses hely, egyes helyeken a vakolat lejött a falakról, olyan, mint ha egy börtön lenne, de még sem, az emberek itt szabadon járkálhatnak ki-be. Még sötét van, de a fények megvilágítják a területet, és egy táblára is ki van írva: Idegenek belépni tilos!
– Isten hozott, a bűnözők alvilágában!










9 megjegyzés:

  1. ez nagyon jó lett!!! imádom!!♥ gyorsan kövit!!:**

    VálaszTörlés
  2. Válaszok
    1. Igen lesz! csak kicsit sok a dolgom, és tudom hogy már régen volt, de ígérem hogy hozom! ;)

      Törlés
  3. Válaszok
    1. Igen lesz! csak kicsit sok a dolgom, és tudom hogy már régen volt, de ígérem hogy hozom! ;)

      Törlés
  4. Örülök , hogy folytatod várom a kövit !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  5. ''A hollo a halhatatlanok temploma'' ott mikor lesz kövi??

    VálaszTörlés
  6. Oké, hát gondolom itt sem lesz folytatás.😧

    VálaszTörlés