1.fejezet ~Nem minden kezdet nehéz. Vagy mégis?~

1.fejezet

~ Nem minden kezdet nehéz. Vagy mégis? ~

Amikor elvesznek valamit tőled ami számodra fontos volt,lehet egyszerre érzel kétséget és ürességet. Talán én is így  éreztem fél éve mikor édesanyám meghalt. Úgy gondoltam,nincs igazság a Földön. Miért pont velem? Miért pont őt? Ma már viszont más kép gondolom. Úgy hiszem,hogy minden megfelelően működik az életemben. Most jutottam el odáig,hogy csak a jó dolgokra koncentrálok és amitől boldogak a minden napjaim. Minden nap újult erővel indulok neki. Ezáltal mindig csodálatosan telnek napjaim. Reggelenként az ébresztőmre kelek ami a The Last Unicorn betétdala. Egyszerűen imádom. Kellemes rá ébredni. Ma viszont az volt a baj,hogy nem az ébresztőmre,hanem drága bátyám hangjára ébredek.

-  Melindaaaaaaaaaaaa! Ébresztő van! Hétóra! – Olyan hangosan beleordított a fülembe,hogy azt hittem még a hajam is kifehéredik.

- Jesszusom! Magadnál vagy?! Így felébreszteni egy embert…

- Félkor indul a buszod és te még az ágyban vagy?? Nem viszlek be halekésed. – Kedves mondhatom. Utálom, ha így ébresztenek. Na mindegy. Tényleg itt az ideje felkelni. Kipattantam az ágyból és gyorsba felöltöztem. Egy fekete kockás mintás harisnyát és erre egy farmer rövid nadrágot vettem föl. Kinyitottam a komódom ajtaját,kikaptam egy  félujjas fehér rózsamintás pólót. Lementem a lépcsőn, csináltam magamnak reggelit, majd belebújtam a fekete csizmámba, kabát, táska és már sprinteltem a buszhoz. Épp hogy elértem. Rendes volt a sofőr  mert megvárt. Nem úgy mint a múltkor az a másik. Az annyira aljadék. Megvárja még elérsz az ajtóig aztán becsukja és elmegy. Húúúúú! Utálom! Amint be értem a suliba észre veszem, hogy egy ismerős személy felém trapol és egyenesen a nyakamba ugrik.

- Meliiiii! Sziaaaaa! Hogy telt a hétvége? És milyen volt a fellépés? Mesélj-mesélj-mesélj!!

Na igen,ez volt Fanny. Az én szerettet barátnőm. Az érdekli milyen volt a fellépés.  Ja igen,táncolok és gyakran felszoktam lépni a csoporttal.

- Jól van- jól van. Nyugi,majd mindent elmesélek,de most menjünk be. Hideg van.

Ahogy végig sétáltunk a folyosón egyenesen a női mosdóba,Fanny valami érdekesett mesélt.

- Képzeld! Az igazgató nyugdíjas lett.

- Hogy mi?

- Bizony. A mai naptól kezdve az iskolának új igazgatója van.

- Ezt sajnálattal hallom, pedig bírtam azt az embert.

- Hát igen,de az új igazgató gyerekei is ide fognak járni. Ha jól tudom, akkor egy lány és egy fiú. Remélem vígasztalásképpen, hogy helyes a srác.

- Jaj Fanny, hogy neked milyen a fantáziád….

- Most miért?? Nem gondoltam semmi rosszra. Amúgy meg mit vártál? Nőből vagyok,mint te.

Ahogy ezt mondta rám mosolygott és kacsintott egyet. Ch! Még hogy nőből. Fura gondolkodásuk van,pedig én is az vagyok. Na hagyjuk. Kíváncsi vagyok kik lesznek az új diákok,meg hogy ki lesz az igazgatónk. Remélem nem valami vénfószer. Bár az nem igen lehet,hogy ha öreg… Gondolkodásomból egy számomra kellemetlen hang zökkentett ki.

-  Úúúúúú kit látnak szép szemeim?? Csak nem a kis vörös rókát?  - Na már csak ez a kis fruska hiányzott ide. Courtney.

- Nem igazán vagyok kíváncsi rád,szóval most húzz el!

- Igaz,kurvákkal nem beszélek.

- Courtney! Ha még egy szót szólsz esküszöm,hogy-…

- Elég Fanny!! Nem ér annyit. – Alig bírtam vissza fogni Fanny-t,hogy neki menjen Courtney-nek. Bár megérdemelné,de akkor is. Courtney arckifejezése fintorgásba lépett át.

- Ch! Többet érek mint ti,az biztos. Na pá! – Majd ezzel plázacica mód léptekkel haladt el mellettünk. Közben nyugtattam Fanny-t,aki már rák vörös volt a dühtől. Komolyan! Néha – inkább mindig – ennek a lánynak szálankét tépném ki a haját és élvezettel röhögnék rajta. Na jó azért ennyire gonosz nem vagyok,de már irritáló ennek a csajnak a képét látni minden nap. Hála az égnek,hogy csak évfolyam társam és nem egy osztályba járunk.  Oldalra pillantva azt látom, hogy Sarah közeledik felénk ; nyugodt léptei és határozott mosolya látványosan megnyugtatta Fanny-t aki majd szétrobbant az idegtől.

- Sziasztok csajok! Hogy vagytok? Az előbb nem Courtney volt az? – Kérdezte Sarah. Csak annyit válaszolta,hogy igen.  Fanny-n látszott, hogy mondani szeretne valamit,de szavába vágott a csöngő. Első óra matek. Annyira imádom. Általánosban egyáltalán nem ment ez a tantárgy,de most gimiben ebből vagyok a legjobb. Második óra történelem,na ezt rühellem. Szerintem unalmas egy tantárgy,nem is vagyok belől olyan jó csak közepes  szinten. Harmadik óra Osztályfőnöki. Az órán elmondták,hogy új igazgatónk lesz és  jön két új  diák is. Az igazgató valami Oliver Seyfried vagy ki a csuda,de furi neve van… Pár perc múlva egy középkorú jó vágású férfi lépett be az ajtón. Egy fehér színű öltönyt és egy makkos cipőt viselt.

- Szervusztok gyerekek!  A nevem  Oliver Seyfried, én leszek az új igazgatótok.

Mindenki arcán az értetlenség látszódott. Kellemetlen csend uralkodott a légkörben,de hamarosan Mr. Seyfried megtörve a csöndet,folyatatta a mondandóját

- Mivel én vagyok most már az új igazgató ezért úgy gondoltam,hogy a gyermekeim is ide fognak járni.

Mindenki szótlanul figyelte a férfit és kiderült,hogy nem csak a sulink igazgatója –lesz – de még sok más cégeknek az igazgatója. Ez az ember nem piszmog az orra alatt. Tuti,hogy tele van a zsebe pénzel. Két fia és egy lánya van és ide fognak járni, de az egyik srác nem. A lány 15 éves a fiatalabbik fiú pedig 18 múlt. Egyik sem lesz az osztálytársam. Kár. Na mindegy. Miközben a férfi tovább beszélt újra kinyílt az ajtó. Egy nagyon magas fekete hajú srác lépett be. Körbe nézett az osztály tanulóin,mint ha ő lenne itt a nagy ember. Hú de utálom az ilyet! Lenézi az embereket, azt sugallva ezzel, hogy ő itt a nagy valaki. Már is rühellem!

- Áá Eizan! Gyere ide kérlek! – A fiú oda ment Mr. Seyfried mellé és kérdőn nézett a férfira.

- Hagy mutassam be a legidősebb fiamat. Ő itt Eizan. Gyakran befog látogatni ide,hogy segítsen nekem. Úgy döntöttünk,hogy ő lesz az én igazgató helyettesem. Tudom ez egy kicsit fura,mivel csak 22 éves,de elég képzett ehhez  a  feladathoz. – Mi a franc?! Igazgató helyettes?! Ő?! Ez nem normális! Tuti,hogy csak azért mert ért a jó pofizáshoz! Szánalmas! 19 évesen…? Ez számomra felháborító! Szegény o.fő. Kitúrták a helyéről… Ahogy ezen gondolkoztam,kinéztem az ablakon és az ősz színébe burkolózó fákon merengtek a szemeim. Imádom nézni,ahogy a leveleket fújja  a szél. Megnyugtató. Hirtelen nagyon meg ijedtem, megszólalt a csöngő. Te jó ég! annyira elgondolkoztam,hogy megfeledkeztem a külvilágról ami körül vessz.

Szünetben Sarah-val és Fanny-val beszélgettem. Sarah mint mindig szótlan volt (szóval vele nem is igazán beszélgettem). Fanny-nak be nem állt a szája. Hogy tudd ennyit beszélni??

Nekem már elfáradt volna  a szám. Aztán egyszer csak témát váltott.

- Ez az Eizan tök helyes nem? Olyan kis cuki. A haja,a szem. Úristen azok az izmok!

- Fanny jól érzed magad? Nem kell szemüveg?? Az egy egóista barom.

- Jaj Meli ne legyél már ilyen. Az a szemüveg neked kellene. Sarah ugye,hogy jól néz ki?? – Fanny Sarah felé fordult  és kérdőn nézett rá,de Sarah nem válaszolt hosszan.

- Hát nem is tudom….   nem rossz….

- Nem rossz?!? Lányok mi van ma veletek? Egy helyes pasi jött a sulinkba és titeket nem is érdekel??

- Nem,nem érdekel. – Válaszoltam unott fejjel. Fanny flegmán fújt egyet majd be mentünk a terembe. Végre már csak egy órám van,ami rajz. Aztán eszem be jutott,hogy rajzoltam egy képet otthon,amit meg akarok mutatni a rajztanárnak,de a szekrényemben hagytam. Maradt még egy kis időm, úgy hogy  elmentem a szekrényemhez ami a suli másik felén van. Miért van ilyen messze???? Na mindegy. Sietve elindultam,majd amikor oda értem kinyitottam a szekrényem és egy zöld dossziét vettem ki. Naná,hogy ekkor csöngetnek be.  Gyorsan becsuktam a szekrényt és már sprinteltem a rajzteremhez.  Amikor oda értem nyitva volt az ajtó. Mázli! Még nincs bent a tanár.

Beléptem és megálltam a tanári asztalnál. Észrevettem,hogy két osztálytársam össze balhézik és nem sok híján majdnem egymásnak ugornak. Pár pillanat múlva ki nyílik az ajtó,azt hittem,hogy a tanárnő lesz az,de nem. Helyette egy nagyon magas fiú jött be,az az Eizan vagy ki. Körülnézett és szétszedte a két balhézóst. Mivel még mindig nem volt annyi eszem,hogy leüljek,ezért még most is álltam. A magas srác pedig oda jött hozzám.

- Hát te? Miért álldogálsz itt? Talán hetes vagy?

- Mi? Nem!

- Akkor meg? Egyébként mi az a dosszié amit a kezedben szorongatsz?

- Nem hinném,hogy bármi közöd is lenne hozzá! – Válaszoltam flegmán és gúnyosan. Ez nem igazán tetszett neki,ki vette a kezemből a dossziét és kivette a lapokat.

- Mit képzelsz mit csinálsz?!?! Most rögtön add vissza!! – Próbáltam ki venni e kezéből,csak hogy túl magas hozzám képest ezért nem sokra mentem vele. Ő meg gúnyosan vigyorgott mind addig míg megilletem egy jelzővel.

- Add vissza!! Szemétláda!!

- Azt ajánlom vegyél vissza a szádból,különben nem lesz jó vége.

- Fenyegetsz?? Már ne is haragudj,de attól,hogy igazgató helyettes vagy nem vagy a tanárom,hogy ezt mond nekem. Most pedig kérem vissza! – Jobb kezemet kirakva „kérleltem” vissza a dossziémat,de egy meglepő mondattal válaszolt.

- Hát pedig mostantól a tanárodnak kell tekintened. – Arcára ördögi vigyor ült ki,szemei az arroganciától csillogtak.

- Ezt meg hogy érted??

- Bizony. Mostantól én vagyok az új igazgató helyettes és rajztanár egyben. És most ülj le a helyedre! – Hogy….mi…? Nem. Ez nem lehet! Rajztanár?! Ő?! Nem elég,hogy kitúrja ofőt a helyéről de még a rajztanárt is?!?! Olyan ideges lettem,hogy azt hittem ordítok egy nagyot. Nagy levegőt véve nyugodtságot erőltettem magamra és  hamismosollyal az arcomon fordultam Eizan felé.

- Hmmmm…. visszakaphatnám a dossziémat? – Rideg tekintettel a kezem be nyomta és leült a tanári székre.

 Én is a helyemre vánszorogtam,majd mikor leültem ismét hozzám szólt a drága.

- Egyébként John kisasszony! A rajzainak rossz a kivitelezése.

- Ezt meg hogy érted??

- Úgy ahogy mondom. Egyszerűen pocsék. – Annyira feldühített,hogy még a kezemben lévő ceruza is eltört. A többiek szótlanul nézték ezt a kis jelenetet. Eizan arca egyszerre fejezett ki ridegséget és közömbösséget. Viszont az enyémen a düh és a gyűlölet volt. Szinte már éreztem,hogy forr bennem a vér.  Te jó ég! A rajz volt a kedvenc tantárgyam, és most emiatt a szemét miatt fogom megutálni….?