3.Fejezet ~ Zűrzavar ~

Hello-bello! :D Meghoztam a kövi fejezett.^^ Van egy hírem miszerint,a fejezetek hetente várhatók,és akkor is csak hétvégén, Tudjátok,vége a szünetnek és kezdődik a suli. x) Lesznek Eizan szemszögek is,mint ahogy most is. :) Lesz még valakinek a szemszögéből,de azt egyenlőre nem árulom el. ;) Majd kiderül. Jó szórakozást! Boldog Új évet mindenkinek! Pusziiii^^♥

~ Eizan szemszöge: ~

A nevem Eizan Seyfried. Egy 19 éves srác vagyok. Mondanám,hogy átlagos,de sajna akkor hazudnék. Az a dolog amivel én foglalkozom elég intim. Felbérelnek,aztán felkutatom és végül elteszem láb alól. Röviden: bérgyilkos vagyok. Legjobb haverom Enrique,vele szoktam elintézni a piszkos munkát. Ő is azon  a terepen dolgozik amin én. Na persze ezt drága családom nem tudja. Az kéne még! Csak a bajt hoznám rájuk,azt pedig a legkevésbé sem szeretném.  Kivéve Eliot,az öcsém. Ő tudja,mivel valamilyen szinten ő is az. Bár még kezdő az öcskös. A szüleimmel lakom,bár amikor munka van akkor nem szoktam otthon aludni. Van még egy húgom is, Lena. Bevallom,imádom őket,persze ezt nem szoktam hangoztatni,még a végén kihasználnák. A mai nap költözünk. Mivel apám történelem és földrajz szakos ezért egy gimnáziumnak lesz az új igazgatója. Persze örülök neki,de apámnak kellet egy helyettes is, és mivel mást nem akar maga mellett tudni,ezért naná,hogy engem választott erre a feladatra. Bár meg kell hagyni, tizenkilenc évesen igazgatóhelyettesnek lenni megtisztelő feladat. Kíváncsi vagyok hány kis csitrinek kellek majd. Jaj már most sajnálom őket. Szüzességüket elveszítve maradnak szégyenben, de hát ez van.  Nem szoktam én szerelmes lenni. Legalább is mostanság már nem. Miközben ezeken gondolkodom természetesen még mindig az ágyamban fekszek és a plafont bámulom. Hirtelen mocorgást érzek a mellettem lévő helyen és oda pillantva egy lány fekszik a bal felemen. Ja tényleg!  Tegnap buliztunk Enriquevel,biztos ott szedtem össze a csajt. Felém fordul és kinyitja a szemét. Rám akar mászni a drága! Na-na! Nem szokásom kétszer ugyanazzal a nővel lefeküdni! Szépen letaperoltam magamról a csajt és kiszálltam az ágyamból. Pedig hívogatott,hogy maradjak még,de hát készülődni kell. Magamra kaptam egy farmert és egy fehér pólót. Kinyitottam az ajtómat és Eliottal találtam szembe magam.

- Te meg mit csinálsz a szobám előtt?

-Áá! Drága egyetlen fiú testvérem! Azért  jövök mert anya hisztizik,hogy a szeretett fiacskája még mindig alszik. El fogunk késni. Örülnénk ha igyekeznél.

- Mondja ezt nekem egy olyan aki még mindig egy szál alsógatyába rohangászik.

- Ja bocs. Csak azért van rajtam mert az ideiglenes csajodat nem akartam megijeszteni. – Hülye. Ja igen. Eliot az a fajta srác aki szeret ruha nélkül szaladgálni. Persze ezt is csak otthon teszi. Bár azért bulikban is előfordul.  Nekem mindegy hol veszíti el a ruháit csak Lena előtt ne! Még a végén kárt tesz szegény gyerek agyán. Bár nem nagyobbat mint az internet.

- Ja és a csajt paterold ki mielőtt anya meglátja.

- Jól van csak menj már!

- Na csá! – Rám kacsintott és lement a földszintre. Kire ütött ez a gyerek…? Szépen elküldtem a csajt majd egyenesen Lena szobájába mentem. Bekopogtam,de nem jött válasz. Be mentem és még mindig aludt. Eliot! Na várj! Bezzeg neki nem szólsz,hogy keljen fel. Lerántottam húgomról a takarót mire ő riadtam rám nézett.

- Eizan! Add vissza! Fázok!

- Idő van! Tízperc múlva indulnunk kellene.

- Jaj nem már! Miért ébresztettetek fel?

 - Most ébresztelek.

- Hogy lerántod rólam a takarót?! – Meg fogta a párnáját és szó szerint hozzám baszta.

Aztán kaptam a következőt.

- Na ide figyelj te lány,ha még egyszer a-… - Mire kimondtam volna a párna az arcomat találta el. NA most véged! Rá vettetem magam Lenara és elkezdtem csikizni.

- Kikezdtél velem,mi?

- Áá! Ne! Eizen! Elég! – Az egész ház Lena nevetésétől zajongott. Aztán azt éreztem, hogy valaki hozzám dob egy párnát. Eliot! Nekem esett hátulról a párnával majd Lena is engem püfölt.

- Hé! Kettő egy ellen?? Ez nem ér!

- Ezt azért kapod mert lerántottad rólam a takarót!

- Én meg azért,mert….mert Lena is. – mondta Eliot egy kis fázis késéssel.

- Gyerekek! Készen vagytok? Indulunk! – Anyu szólt fel,mire mindenki gyorsba felöltözött  és a cuccokkal együtt  szálltunk be a fekete limuzinba. Út közben feszt a telefonom csörgött. Eliot-ot ez már idegesítette és amikor épp egy kis csajjal beszélgetek telefonon kikapja a kezemből.

- Eliot! Add vissza!

- Szia aranyom,hát mesélj hogy vagy? Na az nagyon tutkó! Értem. Na most vissza adlak  tesának mert itt hisztizik a telefon miatt. Csók drága!

- Eliot ezért még megfolytalak!

- Az nem lenne jó! Szegény Lena elveszne nélkülem! – Istenem! Ha a hülyeség fájna már hallott lenne. Egy óra kocsikázás után megérkeztünk. Megálltunk az iskola parkolójában,apám ki szállt a kocsiból és bement az épületbe. Anyám,húgom és öcsém pedig beültek egy cukrászdába. Na szép mondhatom! A helyet, hogy ők is bejönnének. Beléptem az ajtón és a portásnő eligazított, hogy merre menjek,azaz,hogy Oliver  merre ment. Már javában ment a második óra, Apámat követve az igazgatóiban kötöttem ki,ahol pár tanár  üdvözölt minket. Oliver elmondta nekik,hogy engem akar a helyettesének és egyben rajztanárnak. Mi a tosz? Rajztanár? Mondjuk mindig is jól tudtam rajzolni, meg szeretek is,de ezt nem említette. Ám legyen! Reméljük,nem fogok unatkozni az órákon. Öt perc múlva kicsöngettek. Ki jövet a teremből neki mentem egy  hosszú,fél göndör hajú lánynak. Hmmm! Nem rossz a kicsike. Bevállalnám egy estére. Rám nézve azonnal elpirult,én pedig  unott pofával néztem rá.

- Sz-szia. S-sarah vagyok! – Szólalt meg dadogva.

- Csá! Eizan!

- Ú-új vagy itt?

- Ja,de mint tanár. – A kis csaj tágra nyílt szemekkel nézett rám.

- Jaj ne haragudjon! Azt hittem-…

- Hogy diák vagyok? Nem. De nem gáz. – A lány annyira zavarba jött,hogy egy hang nem jött ki a torkán. Hát igen. Nekem nehéz ellen állni. Sőt! Szerintem lehetetlen. Még Lena sem tudd,pedig ő a húgom. Bár ez más tészta. Na de ha majd uncsizom,akkor elkapom egy éjszakára. Jobb kezemet zsebre tettem majd ott hagytam. Na ez sem különb a többinél. Elkezdődött a harmadik óra. Oliver be ment és elmondott pár dolgot,majd én is követtem őt.

- Áá! Eizan,fiam! Gyere ide! – Oda mentem mellé és észre vettem,hogy pár ember,főleg a fiúk,nem igazán örülnek a látogatásomnak.

 - Hagy mutassam be a legidősebb fiamat. Ő itt Eizan. Gyakran be fog látogatni ide,hogy segítsen nekem. Úgy döntöttünk, hogy ő lesz az én igazgató helyettesem. Tudom ez egy kicsit fura, mivel csak 19 éves, de elég képzett ehhez  a  feladathoz. – Az osztályban a ledöbbent hangok hallatszottak. a Fiúk grimaszoltak a lányok olvadtak. Kivéve egyet… aki az ablakon keresztül bámulta a természetet. Ch! Majd betöröm a drágát.  Megszólalt a csengő. A szünetnek gyorsa vége lett és a rajzterem felé vettem az irányt.  Nem is olyan rossz ez a tanárosdi. Be értem a terembe és szép szemeim egy formás kis alakot pillantott meg. Közben két srác egymásnak esett. Szívesen leültem volna egy adag popcornnal a kezemben és nézném ahogy megölik egymást,de hát tanárként ezt nem tehetem. Na igen,ez a hátránya,hogy nem rosszalkodhatok. Báááááár azt nem mondták, hogy nem lehet. Ez a jó fiúskodás nem áll jól nekem. Leültettem a két balhézóst és oda mentem a drágasághoz,aki a tanári asztal előtt álldogált.

- Hát te? Miért álldogálsz itt? Talán hetes vagy?

- Mi? Nem!

- Akkor meg? Egyébként mi az a dosszié amit a kezedben szorongatsz?

- Nem hinném,hogy bármi közöd is lenne hozzá! – Válasza flegmán és gúnyosan ért. Na ezt nem aranyom,velem így nem beszélsz. Kivettem a kezéből a dossziét és belőle a lapokat.

- Mit képzelsz mit csinálsz?!?! Most rögtön add vissza!! – Próbálta ki venni a kezemből,de a drága alacsony ahhoz,hogy ez sikerüljön neki. Nem rossz rajzok,bááár,még van mit fejlődnie. Gúnyosan mosolyogtam rá míg nem egy jelzőz használt rám.

- Add vissza!! Szemétláda!!

- Azt ajánlom vegyél vissza a szádból,különben nem lesz jó vége.

- Fenyegetsz?? Már ne is haragudj,de attól,hogy igazgató helyettes vagy nem  vagy  tanárom,hogy ezt mond nekem. Most pedig kérem vissza! – Jobb kezét kinyújtva felém kérlelte tőlem.

- Hát pedig mostantól a tanárodnak kell tekintened.

- Ezt meg hogy érted??

- Bizony. Mostantól én vagyok az új igazgató helyettes és rajztanár egyben. És most ülj le a helyedre! – A lány arcára a rémület ült ki. Láttam rajta,hogy legszívesebben egy hatalmasat bemosna nekem. Jobb, ha nem teszi Valójában erre számítottam,de nem ezt kaptam.

- Hmmmm…. visszakaphatnám a dossziémat? – Felém fordulva és nyugodt arccal szólt hozzám. Meglepett a viselkedése,de oda adtam neki,majd leültem a tanári székre,persze élvezettel.

 - Egyébként John kisasszony! A rajzainak rossz a kivitelezése. – Valamiért utána szóltam.  Nem tudom az okát,de az agyára akartam menni.

- Ezt meg hogy érted??

- Úgy ahogy mondom. Egyszerűen pocsék. – Ezzel nagyon feldühíthettem mert a kezében lévő ceruza eltört. Ejha!  Van erő a cicában! De így jobban szemügyre véve….bomba a kis lány!

~Melinda szemszöge~

- Mi is a neved kis lány? -  A szívem olyan sebességgel vert, hogy azt hittem ki szakad a helyéről. Arcomra azonnal ki ült a vörösség. Kezét ellökve arcomról arrogánsan szóltam hozzá.

- Mit érdekel az téged?! Hagy engem békén!

- Tudod,feleslegesen ellenkezel kis csillag. Úgy hogy mond meg szépen a becses nevedet.

- Vedd le rólam a kezed! A nevemre vársz? akkor várhatsz!

- Makacs vagy, annyi szent. Nem számít,tudom a vezetéknevedet  ,egyenlőre beérem vele. – Méreg fekete szemei csak úgy csillogtak a kéjektől. Az arcomon még mindig fűtött a vörösség. Meg kellet erőltetnem magam,hogy tekintetemet ki vegyem az övéből. Fáj a fejem és a rosszul lét kerülget. Szédülök és érzem,hogy a reggelim már a tokomban van. Nem értem mitől. A mellettem ülő Sarah felállt ,és olyan haraggal teli pillantást vetett rám,hogy az a csontomig hatolt. Mi ütött belé?

- Tanár úr!  Kérem,a diákok „zaklatása” nem megengedett. – Oké, hogy Sarah az osztályelnök,de most ez valamiért más.

- Elnézést Sarah,de nem hiszem,hogy te szót kaptál volna,szóval ülj le!

- De tanár úr! Osztályelnök vagyok. Minden jogom meg van hozzá,hogy ezt mondjam.

- Igen,nekem meg ahhoz van jogom,hogy megneveljelek ha nagy a szád! – NA ezt nem tűröm! Sarahval így nem beszélhet!

- Hé fog vissza magad! Nem beszélhetsz így vele!

- Mert te velem igen?! – Eizan tekintette Sarahról rám került és szemei a haragtól csillogtak. A testem remeget a félelemtől. Mi ez? Félek? De miért? Az órának vége lett és kicsöngettek. Mindenki csak úgy sprintelt ki a teremből. Csak hárman maradtunk bent.

- Ide figyelj kis csillag,rossz egy olyan emberrel kikezdeni amilyen én vagyok. Ajánlom,hogy a kicsi szádat tedd takarékra velem szemben!

- Nem drága te figyelj! Én nem vagyok kutya aminek parancsolgathatsz,hogy mit csináljon! Nem érdekel,hogy ki vagy,de Sarahval így nem beszélhetsz,és velem sem! – Ez volt az első alkalom,hogy valakinek teljes szívemből megmondtam a magamét. Na jó inkább úgy fogalmazok,hogy Eizan az első ember akin kifejtem.

- Sarahval? Már ne is haragudj,de én itt egy tanár vagyok. Neked nincs jogod így beszélni velem.

- Soha! Soha nem foglak téged magázódni, és nem fog érdekelni,hogy ki mit mond vagy gondol! Még az sem amit te mondasz! – Szinte forrt a levegő a teremben,mintha két tűz csapna össze és azon versengnek,hogy kinek van nagyobb lángja. Határozott voltam most,nem féltem, mint az előbb. Jobb szemem sarkában tökéletesen kivettem egy mosolyt Sarah arcáról. De ez a mosoly…. a győztes mosolya volt.

- Hát nem lesznek nyugodt éveid,amíg én tanítom a rajzot. – Közölte velem Eizan arrogánsan.

- De neked sem drága! – A szemeim szinte már-már szikráztak az előttem állóra. A fiú szóra nyitotta a száját és épp ekkor toppant be Fanny.

- Hé lányok nem megyünk? Mindjárt kezdődik a kövi óra.

- De! Itt már úgy is végeztem. – Jelentettem ki,Eizan arcát nézve. Aztán fogtam magam és szépen lassan ki sétáltam a teremből.

- Sarah! Gyere már! – Kiáltott Fanny.

- Me-megyek! – Ez meg mi? Miért viselkedik így. Soha nem hallottam még Saraht dadogva beszélni,pedig vagy már 5 éve ismerem. Az óráknak gyorsan vége lett. Hárman hozzánk mentünk haza. Útközben Fanny annyit beszélt,hogy már a levegőhiány is érezhető volt a hangján. Csak beszélt-beszélt és beszélt. Fogalmam sincs,hogy miről mert az agyam annyira kikapcsolt. Sarah és én egy mukkot nem szóltunk,csak Fannyt hallgattuk. Haza érve megebédeltünk és felmentünk a szobámba. Leültünk az ágyra és neki kezdtünk a matekházinak. Fanny nem értette egy egyenletet ezért Sarah elmagyarázta neki.  Ahogy ők ketten beszéltek elfogott egy érzés. Nem tudom miért,de megtettem.

- Mi volt ez a viselkedés Sarah?! – Hirtelenjében elkaptam a karját és magamhoz rántottam. Ő értetlenül nézett rám,de tudom,hogy tudja miről is van szó.

- Mit csinálsz? Ez fáj! Milyen viselkedés?

- Ez az egész! A mai nap egyfolytában dadogtál,amit te soha nem szoktál. És egyáltalán miért néztél rám olyan haragosan amikor Eizan oda jött?! Mi ütött beléd?!

- Meli! Fogalmam sincs,hogy miről beszélsz. Eresz!

- Nem! Tudni akarom és addig nem engedlek el! – Sarah felsóhajtott egy nagyot mint aki unja az egészet. Fanny meg csak értetlenül nézett hol rám hol Sarahra.

- Nézd! Én csak Eizanre voltam felháborodott , ahogy bánt veled. Nem neked szántam.

- Nekem nem úgy tűnt…!

- Lá-lányok, mi ez az egész? – Fanny félve kérdezte miközben Sarah és én farkas szemet néztünk egymással. Tudom, hogy nem mond igazat. Valamit eltitkol.

- Semmi Fanny,csak Meli nem érti meg,hogy mind ami történt csak érte tettem.

- Értem? Na ne mond már! Olyan voltál mint egy féltékeny kis csitri akinek hozzá értek a pasijához!

-  Hogy mondhatsz ilyet?! Nem lehetsz ennyire szemét!

- Óh szóval már szemét is vagyok? Jó tudni! De tudod mit? Kösz! Kösz szépen!

- Nem tehetek róla,hogy ennyire érthetetlen vagy!

- Nem. Csak nem vagyok vak. – Ezzel elengedtem a kezét és tekintettemet a földre szegeztem. Jelen esetben az ágyra. Rossz érzés volt Sarahval veszekedni,de úgy viselkedet mint ha semmi sem történt volna. Tovább írta a háziját. Fanny pedig kétségbe esetten nézett rám. Halványan rá mosolyogtam és tovább írtam a házit. Fannyn látszott,hogy ezt nem igazán díjazza,de már nem volt erőm Sarahval beszélni. Egyszerűen nem láttam értelmét. Nem…..nem láttam értelmét?! Mi a-..?! De ha ő a barátom akkor ez most érdekelne!  Rossz érzésem van! Valami történi fog…aminek nagyon nem fogok örülni. Mikor végeztünk Sarah haza ment,de Fanny itt marad velem.

- Meli ez meg mi volt? Miért nem beszéltél vele utána?

- Tudod,most érzem először úgy,hogy nem tudom…. Nem tudom,hogy miért nem,de egyszerűen már nem akartam vele beszélni. Pedig szeretem őt, de…. valamiért nem ment.

- Értem….. Nézd,ezt holnap meg kell beszélnetek. Nem akarom,hogy haragban legyen a két legjobb barátnőm.

- Oké. – Válaszoltam egy sóhaj közben.  Fanny elköszönt és ő is elment. Egy óra múlva apám haza jött és benyitott a szobámba.

- Szia Melinda! Figyelj már. A munka társamat meghívtam hétvégére ebédre és úgy néz ki,hogy a fia is jönne.

- Oké! – Na ez most meglepett! Nem szokott meghívni senkit, főleg nem ebédre. Apával nem szoktam túl sokat beszélni,ha beszélünk is csak veszekedés lenne a vége. Valamilyen szinten egyforma a természetünk. Meg amúgy is, apám ügyvéd,így alig van itthon. Van hogy egyedül vagyok. Bátyám vagy dolgozik, vagy csajozik. Anyuval volt, hogy órákig beszélgetünk bármiről. Olyanok voltunk mint a legjobb barátok,de apu nem. Bár ezért nem hibáztatom őt,csak mostanság jobban szeretet éhes lettem. Viszont nem akarok senkin energia „vámpír” lenni. Jó hogy itt van nekem Fanny meg Sarah. Na és persze Johanna! Őt imádom! Olyan kis cuki. Tényleg már rég beszéltem vele,de hétvégén úgy is náluk alszom. Aztán ha jönnek a vendégek akkor meg haza jövök. Na ez így jó lesz! Gyorsan vége lett a napnak és nem sok mindent csináltam,de ma valahogy kevés volt az energiám. Másnap reggel megint majdnem lekéstem a buszt,de azért elértem. Beértem a suliba és Saraht keresetem. Meg is találtam!

- Sarah! Várj! Beszélnünk kell!

- Óh Meli! Okés,mond.

- Figyelj ami tegnap történt, én-.. – Nem engedte hogy befejezzem és a szavamba vágott.

- Nem baj. Semmi gond.

- Csak azt akartam mondani,hogy ne haragudj. De olyan zavaros lett minden.

- Igen, elhiszem. Te se haragudj. – Megöleltük egymást. Olyan jó érzés volt kibékülni vele,bár ez valahol Fanny érdeme is. Sarahnak informatika órája volt nekem és Fannynak pedig Fizika. Ez azért van így mert az osztály két csoportra van szedve. Harminchét  gyereket  tanítani egyszerre kicsit sok. A fizika terem felé menve Fanny neki ment egy srácnak, és ő szépen a földön landolt.

- Jaj ne haragudj! Jól vagy? – Adam!

- Öö… én..én… I-igen. K-köszi… - Fanny pedig totálisan bele van zúgva. Na látjátok! Ezért nem akarok az Adammel kavarni,mert Fanny imádja őt. Bár csak Adam is így vélekedne róla…… Majd rá segítünk! Adam felsegítette Fannyt aki láng vörös volt a fiú közelsége miatt. Bár meg értem. Adam helyes srác,csak nem az én esetem.

- Na akkor mi megyünk! Köszi Adam!

- Okés sziasztok! – Bementünk a terembe és leültünk egymás mellé Fannyval. Mikor vége lett az órának,kijövet a teremből Fanny már megint neki ment valakinek. Hát ez nem az ő napja. Ismét a földön volt.

- Hé nem tudsz a lábad elé nézni?! – Ugyan alacsonyabb és szürke szemű ugyanakkor egy teljesen Eizan hasonmású fiú volt az. Segítő készt nyújtott Fanny felé,aki ugyan elfogadta de továbbra is szitkozódott.

- Komolyan! Ez már a második alkalom,hogy valaki nekem jön! Ti pasik nem néztek az orrotok elé?!

- Hé-hé-hé! Elég már tündérbogár! Én nem tehetek róla,hogy láb alatt voltál. Egyébként Eliot vagyok! Örvendek!- A fiú jobb kezét kinyújtva Fanny felé mondta az utolsó mondatott. Viszont a lány ezt nem viszonozta.

- Jó és ez kit érdekel! Már mindegy! Na csá! – Ellökte a fiú kezét és megfogta az enyémet. Szinte magával hurcolt a következő teremig. De Eliot még egyet azért utánunk szólt.

- Egyébként! Formás egyéniség vagy! – Hoppá! Fannyn pont harisnya nadrág és szoknya volt. Lehet,hogy pont ma nem kellet volna fölvennie?  Fanny elvörösödött. Bár most nem tudom,hogy az idegtől,vagy mert zavarban volt. Szerintem valahol mind kettő.

- Perverz állat! –Kiáltotta vissza. Eliot pedig bal kezével egy csókot küldött Fannynak. Nem vörös volt, ha nem már szinte füstölt a forróságtól. De most nagyon látszott rajta, hogy zavarba hozták.  Fanny még puffogot pár sort és a hátam mögül egy hang zavart meg.

- No csak –no csak! Drága öcsém akcióba lendült? – Na szerintetek ki volt az? Szerintem tudjátok.

- Hát ja. De ha kikezd Fannyval áshatod a sírját. Amúgy meg,látszik,hogy az öcséd.

-  Nem tehetek róla,hogy megszületett. Hagy csajozzon.

- Ch! Utállak!

- Én is bírlak drágám! Na csók. Még találkozunk kis csillag!

- Ettől félek én is! – Szerencsére ezen a héten már nem lesz több rajzom így nem nagy a valószínűsége,de azért tartok tőle,hogy mégis. Hamar vége lett a hétnek és Eizannel csak egyszer futottam össze. Akkor is kaján vigyorral az arcán  stírölte a testemet. Szinte levetkőztet a tekintetével. Most péntek délután van és ma megyek Johannahoz. Már régen láttam őt. Megérkezve hozzájuk finom illatok csapták meg az orromat. Mézeskalács. Tényleg mindjárt karácsony! Már csak egy hét van addig. De jó mindjárt szünet.

- Helló-belló! Jaj de régen beszéltünk! – Mondta Hanna miközben engem ölelt.

- Várj! Így kinyomod belőlem a szuszt!

- Oh bocsi. Csak hát már egy hónapja nem találkoztunk.

- Hát igen! Még ilyet! Na mesélj! – Ki faggatjuk, hogy mik is történtek vele. Szóval muszáj neki mesélni.

- Képzeld találkoztam egy sráccal a buszon,mikor mentem suliba. Annyira jól nézet ki. Az a felsőtest! Fantáziáltam, hogy hogyan nézhet ki ruha nélkül. Utána szépeket álmodtam. – Te jó ég! Én a földön voltam már a röhögéstől. Hihetetlen ez a nő. Ráadásul a pasi szőke és kék szemű. Pont Hanna esete. Mindent elmesélt róla,hogy hogyan néz ki. És még beszéltek is!  Igaz csak egy „Szia” és ismerkedés volt,de szerintem Hannának ennyi is elég. Egyenlőre…..

- Na most te mesélj! MI történt veled?

- Hát jó. – Mindent,de mindent elmeséltem neki. Eizant,az új igazgatót,Saraht,Eliotot. Mindnet.

- Eltépte?! Nem mondtad neki,hogy ismersz? Megfojtom! – Elnevettem magam és szinte a nyakába ugrottam. Imádom ezt a nőt, de komolyan! Még nagyon sokat beszélgetünk,hülyéskedtünk, táncoltunk. Ő is ugyanúgy táncol mint én. Aztán másnap haza mentem és rendet raktam. Jönnek a vendégek ebédelni. Végre  bátyám is haza vánszorgott,bár úgy nézett ki mint aki másnapos. Egy óra múlva csengettek. Megjöttek. Apa kinyitotta az ajtót és amikor beléptek ledöbbentem a látványtól. Egy rövid barna hajú nő és egy szőke hajú srác lépett be az ajtón. Pedig férfira számítottam. Apa be csajozott volna?

- Jó napot! – Jött ki a számon,de úgy álltam ott, mint akinek legyökereztek a lábai.

- Gyertek beljebb! Foglaljatok helyet. – színészkedett apu. Nem akartam bunkó lenni ezért én is mentem utánuk. Bemutatkoztam és ők is nekem.

- Én Donya vagyok. Ő pedig itt a fiam Jimmie.

- Hello! Jimmie McDaniel! Örvendek! – Kezet fogtam fiúval és leültünk az asztalhoz. Apa és Donya egyfolytában csak beszélgettek. Julius a kaját tömte magába. Köztem és Jimmie között elég kínos csönd volt. Aztán ő ezt megszakította.

- Na és hány éves?

- Tízenhat.

- Akkor még tanulsz,ugye? Én tízenkilenc. Már dolgozom.

- Hol?

- Újságíróként. Jó szakma. Bár néha idegesítőek a vetélytársak.

- Az mindenhol akad. – kicsit untam a beszélgetést….na jó nagyon! De hát most azzal voltam elfoglalva,hogy apa meg az a nő beszélget! Remélem nem ő lesz az új „anyuka” bár ha nem egy bosszantó némber, akkor nincs kizárva. Már értem,hogy apa miért öltözött ki ennyire. Elered az eső és villámlott is. Kikellet húzni minden elektronikai dolgot. Julius a telefonját nyomkodta,apáék még mindig beszélgettek. Ketten maradtunk Jimmievel.

- Apukád? – Kérdeztem kíváncsian,ha már az anya itt van apummal.

- Ő Kanadában van! A szüleim elváltak.

- Áh! Értem. – Akkor tudom,hogy mit keres itt ez nő.

- Egyébként,ne vedd tolakodásnak,de szerintem most már sokat fogunk találkozni,mivel a te apád és az én anyám kicsit összehabarodtak. – Még az kéne! Bár ha apa boldog akkor nem állok az útjába. Csak ez így egy kicsit gyors volt.  Hirtelen megrezzent a zsebemben a telefon. Egy sms. Megnyitottam a bejövő listát,de a szám ismeretlen volt. Olvasom és ez áll benne:” Szia kis csillag! Útközben kivettem a telefonodat a zsebedből és elkértem a számodat. Remélem nincs harag. Mit csinálsz drágám? Csók szívem.” Hogy az a…! Csak találkozzunk újra esküszöm,hogy a szuszt is kiverem belőled. A szemét! Jimmie észrevette, hogy mérgelődök az orrom alatt ezért megkérdezte, hogy van e valami baj, de én csak egy zavart nemmel válaszoltam. Félóra múlva ( addig nem sokat beszéltem Jimmievel ) csöngettek.

- Melcsi nézd meg ki az! – Utasított apa. Ki lehet az? Nem vártunk mást. Már sötét volt amikor kinéztem,szóval nem láttam semmit. Kimentem a bejárati ajtón és egy nagyon magas alak jön velem szemben. E-ez…..Na neeeeeeeeeeeeee!

- Szia kis csillag!

- EIZAN?! Te meg hogy a picsába kerülsz ide?!

- Ó drágaságom,tudod egy diáknak minden azonosítója benne van az osztálynaplóban. Egy tanár pedig megnézheti azt. – Na jó! Ennyi! Most kinyírom! Elkezdtem szó szerint püfölni Eizant.

- Áá ne! Hülye liba hagyd abba! Eszednél vagy?

- Te perverz egóista állat! Elveszed a mobilomat és még zaklatsz is?!

- Óh szóval megkaptad? – Kérdezte ördögi vigyorral az arcán.

- Utállak!

- Én is bírlak drágám! – Hírtelen befejeztem a püfölést  mert apum szólt ki,hogy ki az,én meg közöltem vele,hogy senki,ez téves volt.

- Most menj haza! Vendégeink vannak!

- Milyen vendégek?

- Nem mindegy? Na hess!

- Addig nem megyek el,amíg nem mondod meg! – Lefáraszt ez a gyerek!

- Apum munkatársa és a fia. McDaniel-ék. – Ahogy ki mondtam az utolsó szót Eizan arca olyan sápadt volt mint aki szellemet látott.

- Azt mondtad,hogy…. McDaniel??

- Igen azt! Na menj már! – Hiába próbáltam kilökdösni a kapun nem ment. Helyette a házba vette az irányt.

- Eizan hova mész? Ne gyere be! – Mint ha a falnak beszélnék. Apuék a nappaliban voltak Eizan pedig a konyhába vette az irányt,ahol Jimmie is volt. Amikor Eizan benyitott a helységbe,Jimmie arcán a rettenet tört elő. Fal fehér lett.

- Te?! Mit keresel itt? – Mi? Ezek ismerik egymást…?